Welcome to Linux 1.3.10 claudius login:Ez a gépen futó kernel verziója, illetve a gép neve (a Unix-os gépeknek nevük van!), valamint a login: prompt jelzi azt, hogy a terminál kész a bejelentkezés fogadására. (Ezek a bejelentkezés elõtti üzenetek természetesen konfigurálhatók). Gépeljük be tehát a user-nevünket és a jelszavunkat, és pár sor újabb üzenet után (pl. hogy mikor jelentkeztünk be ezelõtt utoljára), megkapjuk a parancsértelmezõ prompt-ját, jelen esetben:
claudius:~$Jelentése: legelõször áll a gép neve, utána kettõsponttal elválasztva az aktuális könyvtár (a tilde jel egy rövidítés - a felhasználó ún. home könyvtárát jelenti, amirõl mindjárt megtudjuk mi is az). a prompt végét pedig egy $ karakter jelzi. Ha root privilégiumokkal jelentkeztünk volna be, a prompt végén egy # karaktert látnánk - a rendszer ezzel is figyelmeztet különleges hatalmunkra. A home könyvtárról: a rendszeren minden felhasználónak van egy otthona, ahova bejeletkezéskor a rendszer az aktuális könyvtárat (current working directory) állítja: ez a könyvtár a felhasználó tulajdonában van, itt tartja file-jait, ide dolgozik, és ha akarja, el is rejtheti a könyvtár tartalmát a többi felhasználó kíváncsi szeme elõl. Ez Linuxokon általában a /home/felhasznalo_nev vagy ritkábban a /usr/users/felhasznalo_nev nevû könyvtár. Rövidítve - mint már láttuk - a ~ jellel hivatkozhatunk rá.
Térjünk tehát vissza gépünk promptjához, amelyrõl most már tudjuk, hogy a shell írja ki (a ~ rövidítést is a shell értelmezi).
Még két, a bash-hoz tartozó file-ról érdemes beszélnünk, mindkettõ a home könyvtárunkban van, és shell parancsokat tartalmaz, amelyeket a bash bizonyos körülmények között végrehajt. Az elsõ a .profile, amelyet bejelentkezéskor hajt végre a rendszer, a másik pedig a .bashrc, amelyet minden bash indításkor (tehát akkor is, ha már bejelentkezünk és újabb shellt indítunk). A .profile-ban szokás például a PATH és más globális változók értékét saját ízlésünk szerint konfigurálni, a .bashrc-ben pedig például "alias"-okat definiálhatunk: "alias"-ok segítségével parancsoknak más neveket adhatunk, hosszú parancsoknak rövideket vagy nehezen megjegyezhetõ nevûeknek valami memorizálhatóbbat. DOS mániákusok például írhatják a következõt:
claudius:~$ alias dir='ls -l'Ezután a "dir" parancs jelentése "ls -l" lesz. Az eddig (vagy elõre) definiált alias-okat a paraméterek nélkül kiadott "alias" paranccsal nézhetjük meg, egy alias-t kitörölni pedig az "unalias alias_nev" paranccsal lehet. "Folytatható" alias-t (ahol az alias helyettesítése után az alias név után írt szavakat is továbbviszi a shell), az alias végére írt $* szimbólummal definiálhatunk.
claudius:~$ ls LaTeX/ egyeb/ pi* Mail/ hun.kbd xtermdos.zip News/ linuxmop-0.01.README yp-clients-1.5.patch WWW/ linuxmop-0.01.tar.gz ch-1-k.ps lx-1.3.tgzA parancs a file-neveket abc rendben írja ki. A file-név mögött lévõ / azt jelenti, hogy egy alkönyvtárról van szó, a * pedig futtatható file-t jelez. Ezeknek az információknak a jelzéséhez az ls-t külön paraméterezni kell: alapértelmezés szerint csak a file-ok neveit írná ki.
claudius:~$ echo $LS_OPTIONS --8bit --color=tty -F -T 0Az egyes opciók jelentésével nem kell most törõdnünk - elég azt látni, hogy környezeti változó értékét az "echo " paranccsal írathatjuk ki, a változó neve elé egy $ jelet írva (környezeti változók esetén a változó neve elé írt $ -ral érhetjük el, hogy a változó neve mint sztring helyébe a shell helyettesítse a változó tartalmát). Nézzük meg néhány további változó értékét:
claudius:~$ echo $HOME /usr/users/tiv claudius:~$ echo $LOGNAME tiv claudius:~$ echo $PATH /usr/local/bin:/bin:/usr/bin:.:/usr/X11/bin:/usr/andrew/bin:/usr/openwin/bin:/usr/games:.:/usr/TeX/binAz "echo " paranccsal egyébként nem csak környezeti változók értékét irathatjuk ki: a parancs ugyanis nem csinál mást, minthogy az argumentumként kapott sztringe(ke)t egyszerûen kiírja - esetünkben is a változó-helyettesítést a shell végzi. Környezeti változónak értéket adni a valtozo_nev=ertek utasítással lehet. Például:
claudius:~$ valtozo=valami claudius:~$ echo $valtozo valamiMegkülönböztetünk ún. lokális (csak éppen futó shell alatt érvényes) változókat, illetve globális, egész bejelentezésünk ideje alatt minden indított programban érvényes változókat (például a PATH-nak ilyennek kell lennie). Környezeti változót globálissá az "export" utasítással tehetünk. Egy könyvtár hozzáadása a PATH-hoz:
claudius:~$ PATH=/alma/jonatan:$PATH claudius:~$ export PATHVagy akár össze is vonhatjuk:
claudius:~$ export PATH=/alma/jonatan:$PATHMint látható, a PATH-ban az egyes könyvtárnevek kettõsponttal vannak elválasztva. Ha a behelyettesítendõ környezeti változó után rögtön szöveget akarunk írni (mondjuk a környezeti változó egy sztring része), akkor a ${valozo_nev} szintakszist használjuk, ezzel világosan el lehet különíteni a változó nevét a körülvevõ egyéb karakterektõl. Az éppen definiált összes környezeti változó nevét és értékét az "env" paranccsal irathatjuk ki.
claudius:~$ ls -a ./ Mail/ pi* ../ News/ xtermdos.zip .bash_history WWW/ yp-clients-1.5.patch .elm/ ch-1-k.ps .netrc egyeb/ .newsrc hun.kbd .profile* linuxmop-0.01.README .rhosts linuxmop-0.01.tar.gz LaTeX/ lx-1.3.tgzMost az elõzõeken kívül kiírt még egy csomó ponttal kezdõdõ nevû file-ot is: ezek a file-ok az elõbb is ott voltak a könyvtárban, csak az ls alapértelmezés szerint nem írja õket ki: konvenció szerint ezen file-ok legtöbbje ún. inicializáló file, amelyekre normál munkánk során általában nem vagyunk kíváncsiak. Például a .profile egy olyan file, amelybe azokat az utasításokat írjuk, amelyeket szeretnénk hogy minden bejelentkezéskor végrehajtson a rendszer: tudjuk hogy ez a file ott van, de nem szeretnénk, hogy minden egyes ls kiadásakor foglalja a képernyõn a helyet. Hasonló a helyzet a többi ponttal kezdõdõ file esetén is. Még egy fontos ls opció:
claudius:~$ ls -l drwxr-xr-x 2 tiv users 1024 Jun 10 11:10 LaTex/ drwx------ 2 tiv users 1024 Jul 18 23:27 Mail/ drwx------ 2 tiv users 2048 Jun 30 11:24 News/ drwxr-xr-x 3 tiv users 1024 May 15 14:56 WWW/ -rw-r--r-- 1 tiv users 203839 Jun 5 13:31 ch-1-k.ps drwxr-xr-x 2 tiv users 1024 Jan 15 1995 egyeb/ -rw-r--r-- 1 tiv users 613 Apr 2 15:52 hun.kbd -rw-r--r-- 1 tiv users 136 Jun 29 17:39 linuxmop-0.01.README -rw-r--r-- 1 tiv users 159303 Jun 29 17:37 linuxmop-0.01.tar.gz -rw-r--r-- 1 tiv users 1374657 Jun 21 15:08 lx-1.3.tgz lrwxrwxrwx 1 tiv users 17 Jul 20 09:01 vmessages -> /var/adm/mes sages -rw-rw-r-- 1 tiv users 276578 May 25 09:10 xtermdos.zip -rw------- 1 tiv users 577 Feb 8 14:31 yp-clients-1.5.patch
A következõ mezõ a file tulajdonos user-neve (jelen esetben "tiv"), a következõ pedig a tulajdonos csoport azonosítója ("users"). Ezután a file hossza következik byte-okban, majd az ún. "mtime" mezõ, a file utolsó módosításának dátuma. Legvégül a file neve látható. Szimbolikus linkeknél (a fenti példában a "vmessages" file ilyen) a -l opció hatására egy -> nyíl után az ls kiírja, melyik másik file-ra mutat a szimbolikus link.
claudius:~$ ls -la / /usr/users/ch-1-k.psArgumentumként akár több file- vagy könyvtárnevet is megadhatunk, és amint láttuk, az opciókat összevonhatjuk. Általánosságban, egy tipikus Unix parancs hívási formája a következõ:
parancsnév [opció(k)] [argumentum(ok)]Ha egy paramétereket igénylõ parancsot paraméterek nélkül, vagy nyilvánvalóan hibás paraméterezéssel hívunk meg, általában a parancs rövid segítséget ír ki a helyes paraméterezésrõl.
claudius:~$ pwd /usr/users/tiv claudius:~$ cd /usr/local claudius:/usr/local$ cd ../.. claudius:/$ pwd / claudius:/$ cd claudius:~$ pwd /usr/users/tivFile-ot másolni a "cp" (copy) paranccsal tudunk, ("cp [opciók] mit hova" szintaktikával). Hasznos opciói a -r (rekurzív másolás) illetve a -i (interactive) amely ha már létezik a cél-file, felülírása elõtt rákérdez, biztosak vagyunk-e a dolgunkban.
File mozgatása illetve átnevezése az "mv" (move) paranccsal lehetséges: az argumentumok sorrendje ugyanolyan mint a cp-nél. A mv parancs használható egész könyvtárstruktúrák mozgatására is, de csak egy filesystem-en belül.
Könyvtárat létrehozni a "mkdir dir_nev" utasítással lehet, letörölni pedig az "rmdir dir_nev" paranccsal. Törölni csak üres könyvtárat lehet.
Linkeket az ln [-s] letezo_filenev uj_filenev paranccsal hozhatunk létre - ha megadjuk a -s opciót, szimbolikus link keletkezik, ha nem akkor hard link.
File-okat törölni az "rm" (remove) utasítással lehet. Figyelem! Unix rendszerekben letörölt file visszaállítására NINCS LEHETÕSÉG, legfeljebb biztonsági másolatból. Ezért az rm használata elõtt mindig kétszer gondoljuk meg, valóban meg akarunk-e szabadulni attól a file-tól. Hirtelenkezû felhasználóknak találták ki az rm -i opciót, amely minden egyes file letörlése elõtt még egyszer visszakérdez. Megfelelõ önbizalommal rendelkezõk használhatják a -f opciót: ez viszont nem kérdez semmit, sõt ha esetleg nem lenne jogunk a file törlésére, akkor sem szól vissza: amit tud letöröl csendben, amit nem azt ott hagyja. Amennyiben egy file a mi tulajdonunkban áll, de (talán elõvigyázatosságból?) levettük róla a "w" jogot (irás - ennek számít a törlés is), a "sima" rm nem törli le a file-t, hanem megkérdezi, felülbírálja-e a törlési jog hiányát (saját file esetén ezt megtehetõ). A -f opció viszont nem kérdez semmit: átállítja a jogokat és töröl szó nélkül (amennyiben persze teheti). Az rm, mkdir, rmdir parancsoknak több file-nevet is megadhatunk argumentumként: az "rm a b c" mindhárom file-t törli. Ez veszélyes is lehet: az "rm a*" utasítás törli az összes "a"-val kezdõdõ nevû file-t (a metakarakterekrõl bõvebben majd késõbb), a gépelési hiba folytán keletkezett "rm a *" parancs pedig elõször törli az "a" nevû file-t (ha van ilyen), aztán pedig az aktuális könyvtárban lévõ összes többit... (a * minden file-névre illeszkedik). Van az rm-nek még egy gyakran használt, de nagyon veszélyes opciója, ez pedig a -r (rekurzív törlés). Egész könyvtárstruktúrákat törölhetünk vele pillanatok alatt. És - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni: ha egyszer valamit letöröltünk, nincs visszaút!
chmod [opciók] [ugoa...][+-=][rwx...] file_nev(Az opciók közül most a -R érdemel említést: ezzel a parancs mûködése a konyvtárstruktúrában rekurzívvá tehetõ.) Az egyes betûk jelentése:
claudius:~$ ls -l alma -rw-r--r-- 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 alma claudius:~$ chmod u-w alma claudius:~$ ls -l alma -r--r--r-- 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 alma claudius:~$ chmod g=rwx alma -r--rwxr-- 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 alma* claudius:~$ chmod a=r alma claudius:~$ ls -l alma -r--r--r-- 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 alma claudius:~$ chmod u+w alma claudius:~$ ls -l alma -rw-r--r-- 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 almaMég két (pontosabban három) attribútumot fontos itt megemlítenünk: az elsõ az ún. "sticky" attribútum (jele "t"), amely futtatható file esetén azt jelenti, hogy a program lefutása után az operációs rendszer a program kódját megpróbálja a memóriában tartani, így legközelebbi indításkor nem kell megvárni a program betöltõdését. Ezt a funkciót azonban nem minden Unixban valósították meg, és napjainkban a "demand paging" technikák miatt egyre inkább jelentõségét veszti. Legjobb tudomásom szerint ez a funkció Linuxban sincs implementálva. Ha a "t" attribútum könyvtárra van kiadva, azt jelenti, hogy hiába van az egész könyvtárra írási jogom, mégis csak a saját tulajdonomban lévõ file-okat törölhetem le. Amennyiben ugyanis egy könyvtárra irási jogom van, ebbõl a köyvtárból törölhetem a mások által létrehozott file-okat is, még akkor is, ha magukra a file-okra nincs irási jogom. Viszont ha a "sticky bit" be van állítva, csak a saját file-jaimat pusztíthatom. A másik két fontos attribútum még a "set-UID" és a "set-GID" bitek: jelentésük, hogy (futtatható programnál van értelme használni õket) a futó program a program file tulajdonos felhasználó vagy csoport jogaival fog rendelkezni (de csak a futás idejére!) függetlenül attól, ki is indította el. Hogy mire jó ez? Képzeljük el, hogy valaki meg akarja változtatni a jelszavát (amire a "passwd" parancs való)! Ekkor át kell írni a csak root által írható kódolt jelszófile-ban a felhasznaló jelszavát - de hogy ezt bármelyik felhasználó megtehesse, és ne kelljen minden jelszóváltáskor a rendszergazdát felkeresni, a "passwd" programnak root jogokkal kell futnia. Természetesen a "passwd" programba bele vannak építve a megfelelõ biztonsági mechanizmusok arra, hogy mindenki csak a saját jelszavát legyen képes módosítani.
A rendszer belsõleg ezeket a file attribútumokat (file permission bits) numerikusan tárolja, és a chmod parancsnak is megadhatjuk numerikusan, mégpedig oktális szám formájában. Például:
claudius:~$ chmod 467 alma claudius:~$ ls -l alma -r--rw-rwx 1 tiv users 5 Jul 20 10:14 almaAmibõl észrevehetjük, hogy az egyes számjegyek jelentik az egyes felhasználó(csoport)ra vonatkozó engedélyeket, kiszámításuk pedig: x = 1, w = 2, r = 4, és az egyes számjegyekbe a kívánt módok összegét kell írni.
Az egyes fejezetek:
Minden manual oldalnak van egy egysoros címe, ezekben keresgélhetünk is a "man -k szo " paranccsal: ekkor kilistázódnak azoknak a manual oldalcímek, amelyek tartalmazzák a keresett szót - elõszõr a címhez tartozó címszót, aztán zárójelben a fejezet számát, végül az oldal rövid leírását kapjuk meg. Tanácsos minden eddig említett és ezután említendõ parancsot, file formátumot megnéznünk a "man"-ban: az itt csak megemlített lehetõségekrõl részletes magyarázatot, az alkalmazáshoz további példákat találhatunk.
Mire lehet ezeket a lehetõségeket használni ? Van például Unixban egy "more" nevû programocska, amely annyit tesz, hogy olvassa a standard inputját, és az olvasottakat képernyõnként tördelve írja ki a kimenetre, minden képernyõváltás között egy space-leütést várva. (A "more"-ból a "q" leütésével léphetünk ki). A "man"-nál már találkozhattunk is vele. Tegyük fel, hogy sok-sok file van a könyvtárunkban, és szeretnénk õket alaposan végignézni, de az ls parancs kimenete mindig kifut a képernyõrõl. Tehetjük a következõt:
claudius:~$ ls -l >tmpfile claudius:~$ more <tmpfile [nézelõdés] claudius:~$ rm tmpfileEgy sorba több parancsot pontosvesszõvel elválasztva írhatunk, tehát a fentieket összevonhatjuk:
claudius:~$ ls -l >tmpfile ; more <tmpfile ; rm tmpfileEkkor a shell megvárja az elõzõ parancs lefutását, és utána indítja a pontosvesszõ utáni parancsot. De ez a megoldás még mindig borzasztóan esetlen, Unixban pedig minden olyan egyszerû és kézenfekvõ: biztos lehet ezt egyszerûbben is csinálni!
claudius:~$ ls -l | moreFontos különbség, hogy itt a shell egyszerre elindítja mind a két programot, tehát nem az történik, mint az elõbb, hogy elõször lefut az ls, és aztán írja ki a valahol eltárolt kimenetet a more: itt az ls futása közben, amint megjelenik valami kimenet, a more rögtön megkapja azt és akcióba lép. A pipe kapcsán még egy hasznos parancsot érdemes megemlítenünk (bár ez már inkább a következõ részbe, a szûrõk közé tartozik: a "tee" parancsot, amellyel standard output elágaztatást érhetünk el: a tee parancs a standard inputját a standard outputra valamint a paramétereként magadott file-ba másolja. Leginkább programkövetéskor, belövéskor hasznos, amikor nyomon szeretnénk követni a pipe belsejében zajló történéseket.
A legegyszerûbb szûrõ a "cat", amely nem tesz mást, mint a standard inputját soronként átmásolja a standard outputra. Például:
claudius:~$ cat >proba Ez egy proba. Igen. ^DAz utolsó sorban szereplõ karakter a Control-D, rövid jelöléssel ^D, amely a shell számára file-vég karaktert jelent (hasonlóan a DOS Ctrl-Z karakteréhez).
Meg is nézhetjük újonnan gyártott file-unkat:
claudius:~$ cat proba Ez egy proba. Igen.Emlékeztetõül: Irhattunk volna "cat <proba" -t is, a végeredmény ugyanaz lenne. Újabb filter a "wc" (word count), amely az inputján érkezõ sorokat, szavakat és karaktereket számolja meg, és a végeredményt kiírja:
claudius:~$ cat proba | wc
2 4 20
(A "wc proba" ugyanezt eredményezte volna.)
Az egyik leghasznosabb szûrõ a (késõbb részletesen ismertetendõ) "grep",
amellyel mintaillesztést végezhetünk:
claudius:~$ cat proba | grep gen Igen.A grep csak azokat a sorokat engedi tovább kimenetére, amely(ek)ben szerepel a megadott (karakter)minta.
További gyakran használatos szûrõ még: a "sort", amely a standard inputon olvasott sorokat valamilyen szempont szerint rendezve írja ki a kimenetre, opciók nékül hívva egyszerûen alfabetikusan rendez, a -r hatására pedig megfordítja a rendezési sorrendet:
claudius:~$ sort -r proba Igen. Ez egy proba.Vagyis a file tartalma soronként fordított abc rendben jelent meg. A sort egyébként képes numerikusan rendezni, vagy akár a sor mezõi szerint is: nézzük csak meg a "man"-ban, mennyi mindenre képes.
Sûrûn használják még a "cut"-ot is, amely nevéhez méltóan "horizontális" darabokat képes az inputként adott sorokból kivágni, pl. ha minden sor 3.-9. karakterére vagyunk kíváncsiak:
claudius:~$ cut -c3-9 proba egy pr en.Nemsokára, a shell még néhány lehetõségének megismerése után majd látni fogjuk, hogyan tudunk ezekbõl a szûrõkbõl igazán hatékony programfüzéreket építeni.
A Unix használja a harmadikféle idézõjelet is, a ` -t, (a legtöbb billentyûzeten a bal felsõ sarokban található), elég érdekes szerepkörben: az ilyen fajta idézõjelbe írt szöveget a shell parancsként értelmezi, a parancsot végrehajtja, és annak kimenetét (standard output) helyettesíti az idézõjeles kifejezés helyére. Az egyéb metakarakterek helyettesítése normálisan történik. Például:
claudius:~$ echo Ebben a konyvtarban `ls | wc | cut -c6-12` db file van. Ebben a konyvtarban 36 db file van.Gondoljuk át alaposan a fenti sor tartalmát! Emlékeztetõül annyit, hogy a "cut" szûrõ -c opciója a megadott pozíciójú karaktereket vágja ki a sorból.
claudius:~$ cat & [1] 1103A szögletes zárójelben lévõ 1-es a folyamat ún. job-azonosítója, a másik szám pedig a folyamat processz-azonosítója. A job azonosítót a shell rendeli az elindított programhoz, azért hogy a felhasználónak ne kelljen a gyakran 5 számjegyû processz-azonosítót (PID) megjegyeznie. Ha ezután kiadunk egy újabb parancsot:
claudius:~$ ls valami valami [1]+ Stopped (tty input) catA következõ parancs lefutása után a shell észreveszi, hogy az 1-es sorszámú job terminál inputra vár. Háttérfolyamatot elõtérbe hozni a
claudius:~$ fg %1 cat"fg" paranccsal tudunk. Ekkor a folyamatot úgy használhatjuk, mintha a & jel nélkül indítottuk volna el. Ha egy másik programmal szeretnénk foglalkozni, de azt akarjuk hogy az elõtérben lévõ folyamat tovább fusson a háttérben, a ^Z (Control-Z) billentyûkombinációval megállíthatjuk (ekkor várakozó, "stopped" állapotba kerül), majd háttérbe helyezni a "bg %job-azonositó" paranccsal tudjuk. Ha a folyamat futásképes, (nem vár mondjuk terminál inputra) akkor a háttérben tovább fog futni. Kilépéskor, ha vannak még háttérben futó vagy várakozó folyamataink, a rendszer erre figyelmeztet a "You have running jobs." vagy "You have stopped jobs." üzenettel: ha közvetlenül ez után még egyszer beírjuk a "logout" parancsot, a shell kiirtja a háttérfolyamatokat és kiléptet bennünket a rendszerbõl. Ha "fg" és "bg" parancsokat argumentum nélkül használjuk, mindig a legutoljára hivatkozott folyamatra vonatkoznak.
Ha több folyamat is fut, amelynek kimenete a képernyõ, a shell nem válogatja szét az egyes parancsok outputjait: "ömlesztve" kapunk meg mindent. Ha programfuttatás közben üzenetet kapunk (a rendszertõl vagy másik felhasználótól) akkor ez is egyszerûen kiiródik a képernyõre, esetleg jól összekeveredve az éppen futó program kimenetével. Ezért erre mindig érdemes odafigyelni: ha látszólag értelmetlen szöveg jelenik meg a képernyõn, nézzük meg, nincs-e összekeveredve két program kimenete. Az ilyen esetek nagy részét azért elkerülhetjük a háttérben futó programok kimenetének file-ba iranyításával.
Unix alatt a folyamatok hierarchikus rendszerbe szervezettek: minden folyamatnak van szülõje. Folyamat csak másik folyamat gyermekeként jöhet lére (az egyetlen speciális, rendszerindításkor keletkezõ "init" kivételével). Gyermekfolyamat létrehozása a szülõ folyamat lemásolásával történik, a már megismert copy-on-write mechanizmus használatával. A gyermek folyamat ezért örökli a szülõ minden tulajdonságát, jellemzõjét - még nyitott file-jait is! Ez az oka annak, hogy idõnként a shell és az általa indított folyamatok (az õ gyermekei) output-ja összekeveredik: ugyanazt a nyitott file-t írják, és közös file-pozíció mutatót használnak. Kilépéskor a gyermek folyamatok szulõjüknek adják vissza visszatérési értéküket.
Egy mûködõ Unix rendszerben sok olyan folyamat fut még, amely nem tartozik egyik felhasználóhoz sem: root-ként futnak, a rendszer indításakor (boot-oláskor) indulnak, és a rendszer mûködéséért felelõsek. Ezeket a folyamatokat daemon processzeknek nevezzük. Tipikus daemon processz például az "update", amely azért felelõs, hogy a buffer cache tartalma bizonyos idõközönként (általában 30 másodperc) szinkronizálódjon a diszk fizikai tartalmával. (Magyarul fél percenként kírja a diszkre az addig még ki nem írt változtatásokat). Ezt egyébként a "sync" paranccsal bármikor mi is megtehetjük. A daemon folyamatok tipikusan valami esemény beköveztére v'arakoznak, és az esemény bekövetkeztekor aktivizálódnak.
claudius:~$ nohup program >outputfile <inputfile & [1] 88Ekkor a program kilépésünk után is tovább fut, és amint láttuk, gondoskodtunk arról, hogy a programfutás eredményei az "outputfile"-ban megõrzõdjenek. Egyes shell-ekben a nohup-pal indított parancsok kimenete automatikusan a "nohup.out" file-ba kerül. Ha fut a gépünkön a "cron" nevû program (általában minden Unixon fut) akkor lehetõségünk van idõzített programindításra is az "at" paranccsal:
claudius:~$ at 3am program & [3] 116Ennek hatására a "program" parancs hajnali háromkor elindul. Természetesen itt is érdemes a futási eredményt megfelelõ file-ba menteni.
claudius:~$ ps PID TTY STAT TIME COMMAND 79 pp0 S 0:00 -bash 129 pp0 R 0:00 psAmi azt jelenti, hogy ebben a pillanatban két processzel rendelkezünk: az elsõ a shell, a második pedig maga a ps parancs. Az egyes mezõk jelentése:
claudius:~$ sleep 60 & [1] 332 claudius:~$ ps PID TTY STAT TIME COMMAND 310 pp0 S 0:00 -bash 332 pp0 S 0:00 sleep 60 333 pp0 R 0:00 ps claudius:~$ kill %1 claudius:~$ ps PID TTY STAT TIME COMMAND 310 pp0 S 0:00 -bash 334 pp0 R 0:00 ps [1]+ Terminated sleep 60A "sleep" utasítás egyébként várakozik a megadott számú másodpercig ("elaltatja" a folyamatot). A "kill %1" helyett természetesen írhattunk volna "kill 332"-t is.
Ha más (nem TERM) szignált akarunk küldeni, a kill parancsot megfelelõen paraméterezni kell, például a STOP szignálhoz: "kill -STOP pid". Ennek ugyanolyan hatása van, mintha az a folyamat az elõtérben futna, és a ^Z-t nyomtuk volna meg: a folyamat felfüggesztett állapotba kerül. Folyamatot megölni még a HUP (hangup) és a KILL szignálokkal is lehet. (Az elõbb látott nohup parancs ezen HUP szignál ellen teszi immunissá a folyamatot.) A sokféle látszólag azonos hatású szignál oka, hogy korántsem azonos hatásúak: például a HUP és a TERM szignálokat a folyamat felülbírálhatja, saját szignál-kezelõ rutint állíthat be (így van ez az INT szignálnál is). Ezeket a szignálokat a folyamat kapja meg, és alapértelmezés szerinti kezelõ rutinjuk lép ki. A KILL szignál hatására viszont a kernel öli meg a folyamatot, annak megkérdezése nélkül. Ezért nem probléma Unixban, ha egy folyamat "lefagy", végtelen ciklusba kerül: egy KILL szignál mindig megoldja a problémát.
Szignált csak saját processzeinknek küldhetünk (kivéve a root-ot, aki bármely processzel rendelkezhet). Az eddig felsoroltakon kívül még számos egyéb szignál van, megemlítjük még az ALARM szignált: a rendszert megkérhetjük, hogy megadott idõ múlva küldjön egyet. Ezt használják idõzítési célokra, többek között a "sleep" utasítás is így mûködik. De szignálokat használ a rendszer sok más egyéb, a folyamatot érintõ rendszerinformáció közlésére is, de ezek fõleg programozók számára érdekesek.
Minden folyamat három prioritással rendelkezik: egy alapprioritással (base priority), amely állandó, egy ütemezési prioritással (sceduling priority), amely a program futásakor nõ, és egy ún. "nice" prioritással, amely (bizonyos határok között) felhasználó által változtatható. Ütemezéskor e három érték bizonyos szabályok szerint képzett összegét használja a rendszer: az ütemezõ algoritmus döntési pontján mindig a legalacsonyabb összeggel rendelkezõ processz kapja meg a vezérlést (ezért kell ebbe az összegbe az elhasznált CPU idõvel növekvõ tagot is tenni: egyébként mindig csak a legmagasabb prioritású folyamat futna). A "nice - n novekmeny parancs" szolgál arra, hogy a "parancs"-ot a megnövelt nice prioritás értékkel futtassuk. (Vagyis effektíve a folyamat prioritását csökkentsük). Erre akkor lehet szükség, ha valami számításigényes, hosszan futó programot indítunk, de nem akarjuk jelentõsen lassítani az interaktívan dolgozók munkáját. Ezt a "nice" értéket egyébként a "top" "r" parancsával is megváltoztathatjuk. Nem privilegizált felhasználó csak növelni tudja folyamatai nice értékét (illetve a visszacsökkentéskor nem tudja az induló érték alá csökkenteni), a root tetszõlegesen állíthat prioritást.
claudius:~$ who tiv ttyp2 Jul 21 14:37 (euromath.vma.bme)Ami azt mutatja, hogy a "tiv" nevû felhasználó, a 2-es sorszámú pszeudo- terminálon dolgozik, a bejelentkezés idõpontja látható még, illetve az, hogy (pszeudo-terminálról lévén szó) a bejelentkezés hálózaton keresztül történt, és hogy mi a távoli állomás neve. Látható az is, hogy "tiv" jelenleg az egyetlen felhasználó.
Ennél bõvebb információt kaphatunk a "w" paranccsal:
claudius:~$ w 4:19pm up 6:09, 1 user, load average: 0.00, 0.00, 0.00 User tty from login@ idle JCPU PCPU what tiv ttyp2 euromath.vma.bme 2:37pm wAhol a legelsõ sorban az egész rendszerre vonatkozó információk láthatók, a felhasználóról szóló sorokban pedig az, ami a "who "-nál is látszott, kiegészítve azzal, hogy mennyi ideje nem nyúlt az illetõ a billentyûzethez (idle time), illetve hogy mennyire CPU igényes munkát folytat (JCPU, PCPU), valamint hogy mely parancsot futtatja éppen (what mezõ). Még egy hasznos parancs: a "last". Ezzel a paranccsal megnézhetjük a bejelentkezéseket idõben visszafelé haladva, illetve argumentumként egy user-nevet megadva csak annak a felhasználónak a bejelentkezéseit. Opcióként azt adhatjuk meg, hogy a hány adatra vagyunk kíváncsiak: a "last -1 user_nev" megadja az adott felhasználó utolsó bejelentkezésének dátumát, azt hogy melyik terminálról jelentkezett be, illetve hogy mennyi idõt töltött bejelentkezve.
Kulturáltabb kommunikációs lehetõséget jelent a "talk" program: a "talk user_nev [tty]" paranccsal. Erre a felhívott félnek válaszolnia kell (szintén a "talk" paranccsal, csak az user_nev helyébe a hivó nevét írva). A kapcsolat megteremtése után a "talk" program kettéosztja a képernyõt: a felsõ részben azt láthatjuk amit mi gépelünk, az alsó részben pedig azt amit beszélgetõpartnerünk. Hasznos billentyûk: ^L -lel újrafrissíthetjük a képernyõ tartalmát (ha valamilyen más program beleírása miatt összevzavarodna), és beszélgetés végén (természetesen az illõ búcsúzkodás után) a ^C-vel léphetünk ki. A "mesg" parancs hatása a "talk"-ra is érvényes.
Nem interaktív üzenetet a "mail" paranccsal hagyhatunk valakinek: ennek legegyszerûbb módja a "mail user_nev" parancs: ekkor a "Subject:" kérdésre írjuk be levelünk tárgyát, majd gépeljük be a levelet! Befejezni egy, csak a . karaktert tartalmazó sorral lehet. Az utána megjelenõ "Cc:" (Carbon Copy) kérdésre további címeket (felhasználó neveket) adhatunk meg, akik a levélbõl másolatot kapnak. Ha 'Enter'-t ütünk, a levelet csak az elsõ címzett (akit a "mail" után írtunk) kapja meg.
Ha levelünk érkezett, ezt a rendszer rögtön bejelentkezéskor kiírja: a "You have mail.", vagy "You have new mail." üzenetek valamelyikével, illetve bejelentkezés után a shell is folyamatosan ellenõrzi, hogy érkezett-e új levél, és kiírja ha érkezett. Leveleinket elolvasni szintén a "mail" programmal lehet:
claudius:~$ mail Mail version 5.5 6/1/90. Type ? for help. "/var/spool/mail/tiv": 1 message > 1 VARKONYI@bme-eik.eik Thu Jul 20 09:03 40/1996 "DECnet routing" &Itt a látható, hogy jelen pillanatban 1 levelünk van: az elsõ mezõ a levél sorszáma, a második feladó neve, a levél dátuma, majd a sor végén a levél tárgya (subject) jelenik meg. Levelet elolvasni a "mail" program & promptja után írt levélsorszámmal lehet, törölni pedig a "d levelsorszam" paranccsal. Kilépni a "mail" programból a "q" paranccsal lehet. Lehetõség van továbbá a levél file-ba vagy ún. "mail-folder"-be (levél dosszié) mentésére a "s file_nev" paranccsal. Levelek fogadását letiltani nem lehet.
A gyakorlatban ritkán használjál levelezésre a "mail" programot: a legtöbb rendszeren sokkal kényemesebben használható (teljesképernyõs menüvezérelt, állítható szövegszerkesztõs) levelzõprogramok is vannak (például az "elm" vagy a "pine") - ezek ismertetésére sajnos terjedelmi okból nincs lehetõségünk.
10:38am up 1 day, 27 min, 1 user, load average: 0.00, 0.00, 0.00 20 processes: 19 sleeping, 1 running, 0 zombie, 0 stopped CPU states: 1.3% user, 1.1% system, 0.0% nice, 97.6% idle Mem: 15176K av, 13484K used, 1692K free, 4484K shrd, 8888K buff Swap: 16392K av, 0K used, 16392K freeA legfelsõ sorban az idõ, aztán a gép ún. uptime értéke (mennyi idõ telt el reboot óta), a bejelentkezett felhasználók száma, illetve a három "load average" (átlag terhelés) látható. Ezek jelentése: átlagosan hány futóképes (CPU-t igénylõ) folyamat tartózkodik az ütemezõben. A három érték közül az elsõ az utolsó pár (általában 5) másodpercre vonatkoztatott terhelésátlag, a középsõ az elmúlt pár percre vonatkozik, a harmadik pedig az elmúlt fél órára vetített átlag. Jelen esetben mindhárom érték nulla: a gépen egy felhasználó dolgozik csak, aki leginkább csak a shell-t futtatja: a rendszer ideje legnagyobb részében várakozik.
A következõ sorban processz-statisztikát láthatjuk: a rendszeren jelenleg 20 folyamat fut, ebbõl 19 "alszik" (sleeping - várakozik valamilyen eseményre, általában inputra), 1 fut (running - jelen esetben ez a "top"), 0 zombie (zombie-nek a már halott, de még a rendszerbõl el nem tûnt folyamatokat nevezik: akkor lehetséges ez, ha a gyermek folyamat már kilépett, de a szülõ még nem fogadta a gyermek visszatérési értékét - még nem vett tudomást gyermeke haláláról), illetve 0 darab STOP szignállal megállított folyamat van.
A következõ sorban (CPU states) a processzor kihasználtságot olvashatjuk le: idejének 1.3%-át tölti a processzor felhasználói folyamatok futtatásával, 1.1%-ot fut a kernel (rendszerfeladatok), 0%-ban foglalkozik csökkentett prioritású folyamatokkal, és idejének 97.6%-át henyéléssel tölti (idle). Ezt az információt (CPU használat statisztika) egyébként a "time" paranccsal kaphatjuk meg egyes programokra: a "time parancs" utasítás elõször lefuttatja az utasítást, majd sokféle rendszer-statisztikát közöl a futtatásról.
Az utolsó elõtti sorban a fizikai memória kihasználtságát láthatjuk: av: összes rendelkezésre álló (itt nem számolja bele a kernel és a rendszeradatok által elfoglaltat), used: használt, free: szabad, shrd: a memóriában lévõ osztott könyvtárak (shared libraries) által elfoglalt terület, és buff: a buffer cache aktuális mérete. Az utolsó sorban pedig a virtuális memória adatai vannak: mennyi swap memóriával rendelkezik a rendszer, és ebbõl mennyi szabad még. Ezeket a (memória foglaltsági) információkat egyébként még a "free" paranccsal is megkaphatjuk.