4. A Unix (Linux) file-szerkezete

4.1. Könyvtár struktúra

Minden a / (root, vagyis gyökér) könyvtárból indul. Elsõ könyvtár a /bin, ahol a rendszer futtatáshoz, a rendszer felállásához legszükségesebb futtatható állományok vannak: a "bash", a "cat", a "ps" és így tovább.

Linux sajátosság a /boot könyvtár, ahol a Linux boot-vezérlõ program, a LILO (Linux Loader) adatfile-jai kaptak helyet. Következõ a /dev, ahol a rendszer erõforrásait reprezentáló speciális ún. eszköz (device) specifikus file-okat találhatjuk.

A /etc alatt helyezkednek el a rendszer-konfigurációs file-ok, illetve Linux alatt az /etc/rc.d könyvtárban vannak a rendszer indulásakor automatikusan lefutó file-ok. Az /etc/skel konyvtár egy "skeleton" (csontváz) könyvtár a létrehozandó felhasználók számára: ha a standard, Slackware-hez mellékelt programokkal hozunk létre új account-okat a gépen, ennek a könyvtárnak a tartalma másolódik be a home könyvtárukba.

/home könyvtár alatt találhatók a felhasználók "home" könyvtárai, az eddigi példákban szerepelt /usr/users régi, BSD rendszerekbõl származó csökevény.

A következõ könyvtár a /lib: Linux alatt itt található a dinamikus programkönyvtárak nagy része.

Minden Unix filesystem-en található egy /lost+found alkönyvtár: ha a filesystem megsérül, és a helyreállító program olyan file-okat talál rajta, amelyeknek könyvtárstruktúrába helyezéséhez nincs elég információja, ide teszi õket.

Rendszerint van még egy /mnt alkönyvtár is: általában ide szokás az ideiglenes (például floppy, CD-ROM) filesystem-eket illeszteni (mount). Szintén Linux sajátosság (illetve más, újabb Unix-okaban is elõfordul már) a /proc alkönyvtár: itt nem "igazi" file-ok vannak, hanem a rendszer, a folyamatok állapotát reprezentáló "álfile-ok". Például a /proc/meminfo kiolvasásával ("cat /proc/meminfo ") a "free" parancséhoz hasonló kimenetet kaphatunk.

A /root könyvtár Slackware-ben a rendszergazda home-könyvtára. Következõ fontos könyvtár a /sbin ebben a rendszergazda számára fontos, rendszeradminisztráláshoz szükséges futtatható file-okat találjuk.

A /tmp könyvtár az, ahova mindenkinek van írásjoga, ideiglenes file-ok tárolására való. Mivel Unix alatt nagyon sok program használja a /tmp könyvtárat ideiglenes file-jainak tárolására, mindig ügyeljünk arra, hogy itt legyen szabad hely, különben egész alapvetõ programok nem lesznek képesek futni, és nagyon furcsa dolgok történhetnek.

/usr könyvtár alatt Unix-okban tradicionálisan a rendszer futtatásához nem feltétlenül szükséges, "minden egyéb" file helyezkedik el: a /usr is alatt is van /usr/bin, /usr/lib, /usr/etc, /usr/sbin könyvtár, ahol a különbözõ installált szoftverek futtatható és adatfile-jai helyezkednek el. (Adatfile-ok rendszerint a /usr/lib alatt.) A /usr/man alatt találhatók a "man" parancs adatfile-jai, a /usr/include alatt pedig a rendszer C header file-jai kaptak helyet. A /usr/X* könyvtárakban az XFree grafikus rendszer file-jai találhatók. A /usr/local alatt általában megismétlõdik egy, a /usr-éhez hasonló könyvtárstruktúra: mivel a /usr/bin-ben lévõ programok rendszerint az operációs rendszerrel együtt érkeznek, tágabb értelemben véve annak részeinek tekinthetõk, ezért a rendszergazdák nem szívesen keverik közéjük a "lokálisan" (rendszerint forrásból) felinstallált programokat - és a /usr/local alá helyezik õket. Így van ez Linux alatt is. Említést érdemel még a /usr/src könyvtár is: értelemszerûen programforrásokat szokás ide tenni, Linux alatt pedig mindig megtalálható itt a kernel (tehát maga a Linux) forrása is.

A fõkönyvtárból nyílik még a /var alkönyvtár, amely mindenféle, a rendszer mûködésével kapcsolatos "aktuális" file-t tárol: például a /var/adm könyvtárban vannak a különféle "napló" (log) file-ok, amelyek a rendszer eseményeit rögzítik. A /var/spool alatt pedig a többek között a nyomtatókezelõ és a levelezõ alrendszer ideiglenes file-jai találhatók meg. A /var alatt lévõ file-ok a rendszergazdának (vagy még neki sem, rendszerprogramoknak) szólnak, átlag felhasználó nem sok érdekeset találhat itt.

Végezetül, a gyökérkönyvtárban található még a /vmlinuz, vagy /zImage, vagy /vmunix nevû file, ami a kernelt tartalmazza: innét töltõdik be boot-oláskor.

4.2. A /dev alkönyvtár

/dev/audio

Ha valamilyen hangkártya vagy más zajkeltõ szerkezet van a kernelbe konfigurálva, akkor a .au formátumú file-okat ide kiírva meghallgathatjuk õket. Példa: "cat x.au >/dev/audio " Ha a hangkártya digitalizálásra is képes, ez a file olvaható is.

/dev/cdrom

Ez általában egy link a bonyolultabb nevû, valódi CD-ROM speciális file-ra. Hasonlóan használható mint egy winchester speciális file.

/dev/cua*

A soros vonala(ka)t jelentõ speciális file-ok. Írásuk vagy olvasásuk küldést/vételt jelent a megfelelõ vonalon.

/dev/fd*

A floppy diszkeket reprezentálják. A fd0 kezdetû file-ok az A floppyra vonatkoznak, a fd1 kezdetûek a B-re. Mount-olásnál kell ezeket a neveket használnunk, vagy pedig akkor, ha a floppy-n lévõ image-t (összes szektort) egy file-ba akarjuk olvasni. Erre használhatjuk például a "cat floppyimage" parancsot. Blokkos eszközök írása/olvasásakor érdemesebb a "cat" helyett a "dd" parancsot használni: mûködése hasonló, csak bõvebben paraméterezhetõ, és blokk-mûveletekre optimalizálható. Például: az elõzõ file visszaírása az 1.44MB-s B lemezre: "dd bs=512 /dev/fd1H1440". (bs=block size)

/dev/hd*

A rendszerben lévõ AT buszos winchesterek: a /dev/hda az elsõ winchestert jelenti, /dev/hdb a másodikat. Ha a gépben két IDE vezérlõ vagy egy EIDE vezérlõ van, akkor a többi diszkhez a /dev/hd1[ab] néven férhetünk hozzá. Ha ezeket a file-neveket számokkal folytatjuk, az egyes diszkeken lévõ partíciókhoz jutunk, például /dev/hda1,/dev/hda2

/dev/midi, mixer

Hangkártyához tartozó file-ok, a /dev/midi értelemszerûen midi file-ok kezelésére.

/dev/mouse,modem

Általában ezek linkek valamely soros portra.

/dev/pty*

Pszeudo-terminál vonalakat reprezentáló speciális file-ok.

/dev/sd*

SCSI diszkek.

/dev/tty*

A (virtuális) konzol terminálvonalai.

/dev/ttyS*

Soros vonali terminálok.

/dev/null

Ez egy igen érdekes file: minden beleírt adatot elnyel, és olvasáskor mindig filevége-jelet ad. Akkor hasznos, ha egy parancs kimenetét el akarjuk nyomni. Például, ha nem akarjuk a hibaüzeneteket látni: "parancs 2>/dev/null".

/dev/zero

Az elõzõhöz hasonló file, azzal a különbséggel, hogy olvasáskor végtelen sok 0 értékû byte-ot ad vissza. A "dd 10kfile bs=1k count=10" utasítással például létrehozhatunk egy 10Kbyte hosszú, 10kfile nevû csupa 0-ból álló file-t.

4.3. A filesystem-ekrõl

minix

amelyet egy régebbi Unix implementációtól örökölt,

ext

(extended) filesystem formátumot, amely az elõzõ továbbfejlesztése

ext2

second extended, amely szintén az elõzõ továbbfejlesztése, jelenleg ez a legnagyobb teljesítményû Linuxos filesystem formátum, szinte minden Linux rendszeren ezt használják

xiafs

amely egy, Frank Xia által kifejlesztett filesystem: mára az "ext2" már teljesen kiszorította

/proc

amely filerendszerként van implementálva, az egységesebb kezelés érdekében

msdos

MS-DOS-os, FAT formátumú partíciók, floppy-k kezelésére

umsdos

speciális filesystem, segítségével DOS-os, FAT filesystem-en hozhatunk létre "igazi" Unix-os filerendszert. (Vagyis biztosítja a file-okhoz tartozó Unix-os plusz információ kezelését.)

NFS

Network File System: TCP/IP hálózati környezetben elosztott hálózati filerendszert hozhatunk létre segítségével.

ISO9660

a CD-ROM-ok file formátuma

HPFS

(egyenlõre csak olvasható) OS/2 HPFS filerendszer

SYSV/Coherent

egy újabb Unix-os filerendszer.

Nem Unix-os file-rendszereket csak látszólag tudunk Unix-osként kezelni: "msdos" filesystem-en nem tudunk például linket létrehozni, file-tulajdonost váltani stb. File-okat írni, olvasni végrehajtani azonban ugyanúgy lehet. "Hosszú" file-neveket szintén nem tudunk annak kezelésére alkalmatlan filesystem-eken létrehozni.

Filesystem-et létrehozni (formázni) a "mkfs" utasítás családdal lehet: "ext2" filerendszert a "b" winchester második partíciójára például a "mke2fs /dev/hdb2" paranccsal tudunk. A mkfs parancsok nem képesek alacsony szintû (fizikai) formázást végezni: winchesterek esetén ezt a BIOS Setup-ból kell megtennünk, floppy-kat pedig az "fdformat" paranccsal formázhatunk alacsony szinten.

Filesystem-ek beillesztése: ha az elõbb létrehozott filesystem-et szeretnénk beilleszteni a /mnt könyvtár alá: "mount -t /dev/hdb2 /mnt". Az illesztést megszüntetni az "umount /mnt" paranccsal lehet, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az összes file le van zárva az adott filesystem-en, és nincs a rendszerben olyan folyamat, amelynek aktuális könyvtára valahova a filesystem területére mutat.

Ha egy filesystem valamilyen okból kifolyólag (általában áramszünet, véletlen kikapcsolás) logikailag meghibásodik, az "fsck" utasítás-család valamely tagjával próbálhatjuk megjavítani ("ext2" filesystem esetén használjuk az "e2fsck"-t). Ezt a parancsot mindig használaton kívüli (nem beillesztett, vagy végsõ esetben "read-only" - csak olvasható - módon beillesztett) filesystem-en futtassuk: az "fsck" direkt diszk-blokkokkal dolgozik és azokat javítja meg, a buffer cache-ben azonban a hibás blokkok marad(hat)nak benn, amelyeket az "update" visszaírhat a diszkre.

4.4. File-elnevezési konvenciók

.c,.h

C forrásfile-ok

.cpp

C++ forrás

.s,.S

Assembly forrás

.o

tárgykód (object) file-ok

.a

statikus programkönyvtárak

.conf,.cf

konfigurációs file-ok

.so.*

dinamikus programkönyvtárak

.[1-9]

(szám kiterjesztés): az egyes manual page file-ok

.sh,.csh

(nem mindig) a script file mely shell alá készült

.tar

a "tar" archiválóval készült file

.gz

a "gzip" (GNU zip) tömörítõvel tömörített file

.tgz

.tar.gz rövidítése (a "tar" nem tömörít)

.Z

a "compress" (régebbi) tömörítõvel pakolt file

.tex

TeX vagy LaTeX forrásfile

.dvi

DVI (Device Independent) szöveges-grafikus file formátum

.ps

PostScript (oldalleíró, nyomtatókezelõ nyelv) file

.au,.wav

Hangmintákat tartalzó file-ok

4.5. az "mtools": DOS-os floppyk kezelése

claudius:~$ mcopy "a:\file.xxx" .          

Vége. Egyenlore...