Az általunk felállított modell a társadalmilag elkötelezett, közösségi alapú (community based) művészet leírására tett kísérlet, az ezekhez kapcsolódó fogalmak kölcsönhatásait vizsgáltuk. Ebben – az ábra alapjául szolgáló de Duve-szöveg mellett – egy Gregory Sholette-interjú volt a segítségünkre (Making Art Out of Doors), amely többek közt a beavatkozás szimbolikus és direkt formáit, az eltérítés, ellenállás lehetőségeit járja körül. Sholette szerint az ilyen törekvések akkor lehetnek sikeresek, hogyha a csatát nem a reprezentáció területén vívják, hanem magát a társadalmi létet tekintik a kifejezés médiumának (engaging with social life itself as the medium of expression).

Egyik kiindulási pontunk, bázis-fogalmunk az active citizenship. Az állampolgári jogok mellett a kötelezettségek gyakorlása együttesen teremt egyensúlyt az egyéni szabadság és a kollektív érdekek között. A civil kezdeményezésekbe (NGO) szerveződő, környezettudatos és társadalmilag felelős közösség alapja a demokratikus elvű diskurzus és aktivizmus. Azzal, hogy az állampolgári szerepek újbóli definiálásának bázisa az oktatás, a modell működése visszahat az active citizenship fogalmi halmazára.

Ahhoz, hogy a művész releváns kérdéseket fogalmazzon meg az adott közösséggel kapcsolatban, elengedhetetlen a közvetlen társadalmi környezet érzékeny vizsgálata. Felmerülhet a kérdés, hogy a szociálisan érzékeny művészet mennyiben különbözik a társadalomtudományok gyakorlatától? Amellett hogy ebben a mozzanatban tetten érhető egy interdiszciplináris gondolkodás megjelenése, fontos a művész által a kezdeményezett, vizsgált téma kreatív feldolgozása is. Ez a kreatív komponens a modernizmus univerzális definíciója helyett inkább egy taktikus, hatalmi logikát megkerülő magatartásként gondolható el.

Másik fogalmunk az agency, amellyel azt jelöljük, hogy a cselekvés maga válik a leglényegesebb művészi tevékenységgé. Az események katalizálása, az aktív szerepvállalás jellemzi a művészeket.

Az aktivista gyakorlatok és a taktikus magatartásmód gyakran az intervenció formáját használja, azaz konkrét beavatkozásokat hajt végre a köztérben. Mind az urbánus, mind a virtuális térben az ellenállás, visszafoglalás, közös fellépések, taktikus használatok a meghatározóak. A város taktikus használata azonban nem feltétlenül kötődik mindig konkrét beavatkozáshoz, sokszor láthatatlan marad a városi szövetben. Ilyen láthatatlan forma pl. a dérive alkalmazása, mely során az egyén a városi térben a véletlen szituációk, tervezetlen utak mentén halad.

A beavatkozás módszerét alkalmazó projekteket általában a közös munka és a kollaboráció jellemzi, mely egyfelől a művészek kollektív gyakorlatára, másfelől a különböző társtudományok (mint a szociológia, pszichológia, építészet, urbanisztika stb.) képviselőivel történő együttműködésekre utal.

A különböző beavatkozások, intervenciók társadalmi, politikai, kulturális stb. változások előidézését tűzik ki célul, a konvenciók fellazításának, a megszokásokból való kibillentés eszközeinek segítségével.