Napjainkban a művészeti oktatást érintő kérdések szorosan már nemcsak ahhoz az adott felsőoktatási intézményhez köthetőek, ahol a művésznövendék megszerzi a diplomáját. Az egyetemi oktatás – a művész egyik feladataként nevezve meg a kulturális közvetítést – a hallgatókban kialakítja annak igényét, hogy részt vegyen nemzetközi tanítási formákban. A hazai és külföldi elismertségre egyaránt törekvő hallgató nemzetközi workshopokon, szabadiskolákon és a különböző kulturális mamutrendezvények edukációs programjain, vagy egy mindezekre érzékeny önképzés során sajátíthatja el a legnaprakészebb tudásanyagot elsősorban angolul. Nem mellékes hozadéka az ilyen típusú diákprogramoknak a neves előadók és a hasonló gondolkodású művészhallgatók közös jelenlétéből adódó kapcsolatépítési lehetőség, amit az otthoni önképzés – igazságtalanul ugyan, de – nem pótolhat. A szabadiskolákhoz való szabad hozzáférés kérdéses. A kisebb-nagyobb nemzetközi programok felhívásai és ösztöndíj-lehetőségei javarészt az egyetemek hírcsatornáin, vagy az egyetemisták számára kialakított és ismert kommunikációs felületeken jutnak el címzettjeikhez. Ezért kell megjegyezni, hogy az effajta oktatási formák inkább az egyetemi oktatást kiegészítő, mintsem az azt helyettesítő iskolák.

A nemzetközi művészeti közeget intenzíven a 2000-es évek óta jellemzi az oktatási misszió. Az utóbbi években a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai is több ilyen jelentős nemzetközi edukációs programban részt vettek: a dOCUMENTA (13) The Ideal State programján, a FORMER WEST 2013 Learning Place-én, és a tranzit.hu szabadiskoláin stb. Az ilyen eseményeken nyert tapasztalatok és a globális kulturális ügyek ismeretéből levont tanulságok aztán a hazai környezetben átalakulnak – némelyek jól adaptálhatók, némelyek pedig nem is értelmezhetők. Mivel ezek a találkozók nemzetköziek, kevésbé érzékenyek olyan lokális kondíciók iránt, amilyenekre például egy a magyar befogadókra (is) igényt tartó (magyar) művésznek érzékenynek kell lennie. A globális tendenciákat, tanokat és példaértékű művészi praxisokat a nemzetközi edukációs program résztvevői optimális esetben, a globális és a lokális értékeket közelítve, saját kontextusukban, saját módszereik mentén értelmezik újra (glocal). A nemzetközi szabadiskolák nemcsak tartalmaikkal, hanem formájukkal is – mintegy felelősséget ébresztve a leendő művészben – a művészeti gyakorlat részeként mutatják föl az oktatási, mediációs missziót is.