TI: Internet (felhasználói) alapok AU: Drótos László DT: oktatási segédlet PD: 1996/03 SO: URL: gopher://gopher.uni-miskolc.hu/11/univ/kvt/mek/konyvek/alapok/ KW: Internet KW: hálózati információforrások //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású public domain szövegekkel. A MEK-ről a MEK-L@huearn.sztaki.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY //////////////// Internet (felhasználói) alapok ============================== Drótos László (kondrot@gold.uni-miskolc.hu) 1996. március Tartalom ........ A kapcsolódás módjai Általános tudnivalók Hazai helyzet Ajánlott olvasnivalók Internet alapszolgáltatások Elektronikus levelezés (e-mail) Usenet hírcsoportok (newsgroups) Távoli adatbázisok (telnet) Állományok átvitele (ftp) Ajánlott olvasnivalók Navigációs eszközök Gopher World-Wide Web Internet indexelők Ajánlott olvasnivalók Különleges szolgáltatások és eszközök Online "beszélgetés" (talk, irc, Internet Phone) Multimédia és 3D alkalmazások (RealAudio, VRML, Java) Ajánlott olvasnivalók ---------------------------------------------------------------------- A kapcsolódás módjai -------------------- Általános tudnivalók .................... Az Internet alapvetően lokális hálózatok összekapcsolását jelenti, melyek mind ugyanazt a TCP/IP protokollt használják az egymás közötti kommunikációra. A TCP/IP kommunikációs szabvány támogatását - mely korábban elsősorban a Unix rendszerekre volt jellemző - ma már egyre több operációs rendszerbe (Novell, Windows'95, OS/2 stb.) beépítik, s már nem kell egy LAN hálózatot létrehozni ahhoz, hogy a gépünk az Internet teljes jogú tagja lehessen. Az Internet felhasználók jó része (különösen az USA-ban) egyébként sem helyi hálózatba kötött gépről éri el az Internetet, hanem telefonvonalon, modem segítségével ("dial-up") kapcsolódik valamely "internet-ellátó" cég vagy szervezet szolgáltató gépére, ahonnan azután bérelt vonalon tud az Internethez hozzáférni. A modemes kapcsolódás sokáig ún. "shell account"-ot jelentett, melynél a felhasználó a szolgáltató gép operációs rendszerében (többnyire valamilyen Unix-ban) találja magát, ahol rendszerparancsokkal és a szolgáltató gépen telepített szoftverek futtatásával tudja (karaktereres üzemmódban) elérni a hálózati szolgáltatásokat és információforrásokat. Később egyre több szolgáltató kezdett valamiféle "keretrendszert", előre összeállított kínálatot, menüket is nyújtani a shell-szintű hozzáférés mellett/helyett (ilyen pl. a gopher vagy a Freenet rendszerek kezelőfelülete). De még ezek is csak karakteres üzemmódú használatot jelentenek és a hálózatról letöltött állományok első lépésben a szolgáltató gépre kerülnek, ahonnan egy külön lépésben kell azokat a felhasználó számítógépére letölteni. Az elmúlt néhány évben azonban megjelentek olyan szoftverek, amelyek akkor is "teljes értékű" Internet-kapcsolatot biztosítanak, ha az ember csak modemmel, önálló IP címmel nem rendelkező PC-vel csatlakozik az Internetre. A SLIP (Serial Line Internet Protocol), ill. a modernebb PPP (Point to Point Protocol) nevű rendszerekhez ugyan még a szolgáltató gépen is futnia kell a megfelelő szoftvernek (és ezért a szolgáltatók általában magasabb díjat is számítanak fel), de a TIA (The Internet Adapter) vagy a SLIPKNOT programokkal már egy "shell-account"-ról is lehet saját grafikus kliens programokat futtatni. Az Internet használatához a hálózati hozzáférés mellett kommunikációs programokra is szükség van. Több száz, különböző célú és minőségű kommunikációs szoftver tölthető le magáról az Internetről, de a legtöbb Internet szolgáltató ad valamilyen "egységcsomagot" az új felhasználóinak, amely tartalmazza a legfontosabb feladatokhoz szükséges programokat. (Ezekben a hónapokban folyik a küzdelem, hogy a Netscape vagy a Microsoft Explorer lesz az Interneten az "univerzális", minden hálózati szolgáltatást magába integráló kommunikációs szofver.) Ma még a felhasználó ismereteitől, a géptípustól és az operációs rendszertől, a kapcsolódás módjától, valamint az aktuális feladattól függően különböző kommunikációs programokat kell/érdemes használni; ezekről lesz szó a következő fejezetekben. Hazai helyzet ............. A magyar IP gerinchálózat építése kb. öt éve folyik az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (IIF, ill. újabban NIIF) keretében. A HBONE elsősorban a kutatási és oktatási szférát szolgálja ki, de az utóbbi időben más, nagyrészt non-profit intézmények is hozzákapcsolódhatnak. Ez a kör jelenti a hazai Internet felhasználók zömét, akik többnyire bérelt vonallal (vagy a korábban kiépült X.25-ös vonalakon át), intézményi helyi hálózaton keresztül, 64 kbit/s és 2 Mbit/s közötti sebességgel kapcsolódnak az Internetre. Az utóbbi egy-két évben sorra jelentek meg Magyarországon is a "kereskedelmi" Internet szolgáltatók, amelyek többségükben "dial-up" kapcsolatot (shell és SLIP/PPP hozzáférést) kínálnak az ügyfeleiknek, jellemzően 14,4 kbit/s vagy 28.8 kbit/s sebességgel. Ezek egy átalánydíj mellett a kapcsolati idő függvényében külön költségeket is felszámítanak. 1996 elején a MATÁV is belépett a hazai IP szolgáltatók sorába, ami várhatóan az Internet-használati díjak általános csökkenéséhez fog vezetni. Ajánlott olvasnivalók ..................... A témával kapcsolatban érdemes elolvasni Dravecz Tibor "Dialup Internet-elérés" és "Kapcsolódás az Internetre" c. cikkeit (Infopen, 1995. június), valamint Lucz Géza "Rajta vagy már a hálózaton?" és "A hálózat használata Windowsból" című füzeteit (NIIF Információs füzetek, Bp. 1995-96). Mindegyik írás megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban (gopher://gopher.mek.iif.hu) is, a Számítástechnika-Hálózatok polcon. Internet alapszolgáltatások --------------------------- Ebben a fejezetben olyan hálózati szolgáltatásokról lesz szó, melyek az Internet "klasszikus" alkalmazásainak tekinthetők, gyakorlatilag a kezdetektől léteznek, és többnyire a legegyszerűbb (és legolcsóbb) Internet hozzáféréssel rendelkező felhasználók számára is elérhetők. Elektronikus levelezés (e-mail) ............................... Minden számítógépes hálózaton a legnépszerűbb szolgáltatás az e-mail. (Az internetes szolgáltatásfajták közül az elektronikus levelezés okozta a legnagyobb forgalmat egészen 1995 közepéig, amikor a WWW megelőzte, de elsősorban a Web állományok nagy mérete miatt. A felhasználók jelentős része még ma is csak levelezésre használja az Internetet, illetve csak ilyen módon fér hozzá a hálózathoz.) Az Interneten a levelek továbbítása az SMTP (Simple Mail Transfer Protocol) szerint zajlik. Mint a neve is mutatja, ez a "szabvány" egy meglehetősen egyszerű levéltovábbító eljárás, s nem tartalmaz olyan szolgáltatásokat (pl. a levelek nyomonkövetése és nyugtázása, az üzenetek titkosítása és védelme az illetéktelen betekintéstől, telefonkönyv-szerű nyilvántartás a postafiókok tulajdonosairól, formázott dokumentumok és nem-szöveges anyagok továbbítása stb.), amelyek más levelezőrendszerekben megtalálhatók. Ezeket a funkciókat az SMTP bővítésével vagy külső segédprogramokkal szokták szükség esetén megvalósítani. (Az X.400-as szabvány például kielégíti a "hivatalos" levelezés igényeit; az X.500 lehetővé teszi a globális e-mail telefonkönyvek létrehozását; a MIME vagy az UUENCODE kódolással lehetséges ékezetes és formázott dokumentumok, multimédia anyagok, programok levélben való továbbítása; a PGP ill. RSA titkosító eljárással megoldható a levéltitok védelme és az üzenetek hitelességének ellenőrzése; stb.) Minden felhasználó, aki accounttal (felhasználói joggal) rendelkezik egy internetes gépen, egyben egy elektronikus postafiókot (mailbox) is kap. Ennek a postafióknak a címe a felhasználó azonosítójából (username), egy "@" karakterből és az illető gép nevéből áll össze: pl. kondrot@gold.uni-miskolc.hu. (Nem internetes hálózatokon a postafiókok címzése ettől eltérő lehet.) A postafiók természetesen jelszóval védhető, melyet a felhasználó maga állíthat be és bármikor módosíthat. (A Unix-ban erre a passwd parancs szolgál.) Az e-mail címek felderítése nem könnyű, az előbb említett ok miatt egyelőre nincs egy mindenkire kiterjedő "Internet-telefonkönyv", ahol az ismerőseink elektronikus postacímét megnézhetnénk. Vannak helyi, intézményi, vagy "ágazati" telefonkönyvek, a Usenet üzenetek küldőinek címeit tartalmazó keresőrendszerek, és a Unix finger parancsa is használható, ha tudjuk, hogy az illető melyik gépen rendelkezik accounttal (finger vezetéknév@gép.név), de még mindig a legbiztosabb módja egy e-mail cím kiderítésének, ha felhívjuk az illetőt telefonon és megkérdezzük tőle. Az egyéni postafiókok mellett "csoportos" e-mail címek is létrehozhatók; az ide érkező leveleket a csoport minden tagja automatikusan megkapja a saját postafiókjába. Ilyen elven működnek az Internet és a Bitnet hálózat levelezőcsoportjai ("list"-ek), ahol azonos érdeklődési körű emberek cserélhetik ki egymással az ismereteiket, kérhetnek és kaphatnak egymástól segítséget. Több ezer ilyen lista működik már a világon és jó néhány tematikus katalógust lehet találni róluk a hálózaton. (A magyar internetes információforrásokkal foglalkozó legfontosabb lista a KATALIST@huearn.sztaki.hu címen működik. A csoportba való belépéshez a listserv@huearn.sztaki.hu postafiókba kell küldeni egy SUB KATALIST Vezeteknev Keresztnev tartalmú levelet.) Számos program áll rendelkezésre - köztük több ingyenesen letölthető és használható - az Interneten való levelezésre (pl. mail, elm, pine, Pegasus Mail, Eudora, Minuet, Netscape). Ezek különböző gépkörnyezetekre készültek és több-kevesebb szolgáltatást nyújtanak - mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet. Csaknem minden levelezőprogramnál megtaláljuk azonban a következő alapfunkciókat: levélírás és -küldés, a beérkezett levelek megtekintése, levelek törlése vagy lemezre mentése, levelek megválaszolása (reply) vagy harmadik személynek való továbbítása (forward), összetartozó levelek gyűjtése iratgyűjtőkbe (folders), címlista (address book) készítése a leggyakoribb levelezőpartnerek nevével (nickname), aláírás blokk (sign block) automatikus hozzáillesztése a kimenő levelekhez, stb. Valamennyi programnál kérhetünk segítséget a Help menüponttal vagy a ? megnyomásával, s a legjobb módja az elektronikus levelezéssel való ismerkedésnek, ha először saját magunknak küldünk egy próbalevelet, amit néhány másodperc múlva már el is olvashatunk. Az Internet "alap" levelezőprogramja a Unix mail parancsa, amely ugyan elég sok funkciót nyújt, de használata nehézkes, így csak akkor lehet rá szükség, ha az adott gépen történetesen nincs más elérhető levelezőprogram. A mail fontosabb parancsai: levélküldés: mail címzett@gép.név (befejezés: Ctrl/D) beérkezett levelek listája: mail egy levél elolvasása: a levél sorszámának beírásával válaszolás egy levélre: "r" gomb egy levél törlése: "d" gomb vagy "d levélsorszám" kilépés: "q" vagy "x" gomb (utóbbinál az elolvasott levelek megmaradnak a postafiókban) Magyarországon egy másik gyakran használt program a pine, melynek van Unix, VMS és MS-DOS változata is. Ez már menükkel működik és többek között tartalmaz egy fejlett szövegszerkesztőt (pico), lehet benne iratgyűjtőket és címtárat kezelni, és a Usenet newsgroupok is olvashatók vele. A pine fontosabb parancsai: levélküldés: "Compose menü" (befejezés: Ctrl/X) beérkezett levelek listája: "Folder Index" menü egy levél elolvasása: "Enter" az indexben kiválasztott levélnél válaszolás egy levélre: "r" gomb egy levél törlése: "d" gomb (csak kijelöli törlésre) egy levél elmentése: "s" gomb (egy megadott folder-be ment) egy levél file-ba írása: "e" gomb (egy megadott állományba ment) kilépés: "q" gomb (ekkor törlődnek a kijelölt levelek) A még fejlettebb levelező kliensek használata többnyire "önképzéssel" is elsajátítható; a felhasználót menük, ikonok és részletes leírások segítik. Nálunk a Windows-alapú Eudora és a Netscape Mail funkciója a legnépszerűbb az utóbbi időben. Fontos lehet még a Pegasus Mail (pmail), amelynek magyar nyelvű változata is létezik már, továbbá az IIF felhasználói körben elterjedt ELLA, ami újabban TCP/IP felett is működik. Mindenképpen olyan levelezőprogramot válasszunk, ami ismeri a MIME protokollt (valamennyi itt felsorolt szofver ilyen), mert ezzel könnyen és megbízhatóan lehet ékezetes levelezést folytatni az Interneten, továbbá lehetővé teszi bináris állományok (formázott dokumentumok, képek, programok stb.) levélben való továbbítását is. Nem MIME rendszerű programoknál az UUENCODE kódolás segíthet. Ez a hálózaton sokfelé megtalálható kis Unix segédprogram az angol ábécé karaktereire konvertálja át a megadott állományt (az egyenlő hosszúságú sorokat tartalmazó kódolt file elején a "begin", a végén pedig az "end" szó található), ami így már gond nélkül átküldhető az SMTP protokollal az Interneten vagy bármilyen más hálózaton, amely 7 bites kódokat tud csak továbbítani. A címzettnek az UUDECODE programmal kell a kapott üzenetet visszakódolnia. Usenet hírcsoportok (newsgroups) ................................ A Usenet eredetileg egy Internettől független hálózati szolgáltatás, mely elektronikus kommunikációs fórumokat biztosít. A Usenet hírcsoportjainak anyagát most már az Interneten (is) terjesztik, sőt - elsősorban az USA-ban - sok ember számára gyakorlatilag a Usenet jelenti az Internetet, annyira népszerű ez a szolgáltatás arrafelé. A Usenet hírcsoportok hasonlóak az előző fejezetben említett Internet és Bitnet levelező listákhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy a newsgroup üzenetek (messages) nem az "előfizetők" saját postafiókjába kerülnek, hanem a világ különböző szolgáltató (szerver) gépein terjednek és tárolódnak, ahonnan a felhasználók egy megfelelő "hírolvasó" (news reader) kliens programmal tudják letölteni és megnézni az őket érdeklő hírcsoportok anyagát. Az üzenetek néhány napig vagy néhány hétig maradnak a szervereken, utána letörlődnek. Már tízezernél is több hírcsoport létezik, a legkülönbözőbb témákban. A csoportok hierarchikus rendbe vannak szervezve, a legfelső szintű beosztás a következő: bionet Biológiai tudományok bit.listserv Bitnet eredetű levelezőcsoportok biz Üzleti témák comp Számítástechnika és kapcsolódó témák misc Máshová be nem sorolható hírcsoportok news Hírek magáról a Usenetről rec Hobbi, játék és szórakozás sci Tudományok, kivéve a biológiát soc Szociális témák, gyakran népcsoportokról talk Politika és kapcsolódó témák alt Vitatható vagy szokatlan témák; nem minden szolgáltatónál találhatók meg. A magyar nyelvű hírcsoportok a "hun" nevű kategóriába tartoznak. Minden kategórián belül számos alcsoport is van. A felhasználók a kliens programuknál beállíthatják, hogy mely hírcsoportokat akarják olvasni. A program ezután nyilvántartja, hogy melyek a már elolvasott üzenetek, és a következő alkalommal már csak az új leveleket tölti le a szerverről. Nem minden szerveren szolgáltatják az összes hírcsoportot és nem mindegyik engedi meg, hogy az adott intézményen kívüli felhasználók is hozzákapcsolódjanak. Magyarországon a news.iif.hu szerver nyújt nyilvános news szolgáltatást, de az IIF intézményeken kívüli körnek csak a "hun" és a "news" kezdetű hírcsoportok érhetők el innen. Ezek közül különösen fontos a hun.net (amely a hazai Internet hálózattal foglalkozik), a hun.news (a magyar news szolgáltatással kapcsolatos dolgok), a news.answers (a Usenettel kapcsolatos információk) és a news.newusers.questions (új Usenet használók kérdései és a rájuk adott válaszok). Nagyon sok hírolvasó program található a hálózaton. A Unix gépeken a leggyakoribb az nn, az rn és a tin nevű szoftver. Ezek karakteres üzemmódban működő, parancsokkal vezérelhető programok, egyre kevésbé használják őket. PC-ken jól használható a hírek olvasására pl. a szintén karakteres, de menükkel kezelhető Minuet vagy a Windows alatt futó grafikus Netscape newsreader funkciója és a WinVN. A hírolvasó kliensek helyett gopher vagy WWW szervereken is elérhetők a hírcsoportok anyagai több gépen is a világban, de ezeknél csak olvasni tudjuk a leveleket, válaszolni nem lehet rájuk. Néhány helyen kereshető adatbázist is csinálnak a Usenet üzenetekből (ami nem kis feladat, mert naponta egy teljes enciklopédiának megfelelő mennyiségű szöveget tesznek közzé a Useneten). A legismertebb ilyen kereső jelenleg az AltaVista (http://www.altavista.com). Különösen érdekesek és értékesek az ún. FAQ (Frequently Asked Questions) összeállítások, melyek egy-egy témában a "kollektív bölcsesség" gyűjtőhelyei: a hírcsoportban leggyakrabban feltett kérdések és a rájuk adott válaszok összefoglalásai. A Usenetben olyan speciális témáknak is vannak fórumai, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő a hálózaton, és ha nem tudjuk eldönteni, hogy egy adott kérdést melyik hírcsoportban érdemes feltenni, akkor lehetőség van a "keresztpostázásra" is, vagyis levelünket egyszerre több newsgroupba is elküldhetjük. (Az intenzív keresztpostázás azonban a hálózati illemtan (netiquette) szerint kerülendő.) Távoli adatbázisok (telnet) ........................... A telnet interaktív kapcsolatot tesz lehetővé egy távoli számítógéppel. Úgy kezelhetjük a távoli gépet, mintha ott ülnénk előtte, valamelyik terminálját használva. Leggyakrabban online adatbázisok elérésére szokás a telnet-et használni. A telnet elég nagy hálózati terhelést okoz, mert állandó kapcsolatot igényel a két gép között (szemben pl. a gopherrel vagy a WWW-vel), ezért nem minden szolgáltató biztosít telnet programot a felhasználói számára, és előfordulhat, hogy bizonyos gépek napközben, csúcsidőszakban nem érhetők el telnet-tel. Többféle telnet program van forgalomban (telnet, tn, tn3270, WinTN, EWAN Telnet stb.), ezek elsősorban bizonyos plusz szolgáltatásokban különböznek egymástól. A legfontosabb jellemző a telnet esetében a "terminál emuláció": a telnet programnak szimulálnia kell egy terminál működését, mintha azon keresztül kapcsolódnánk a távoli nagygéphez. A különböző nagy számítógépek (IBM, Sun, DEC stb.) különböző terminál szabványokat támogatnak. Szerencsére a VT100 (vagy VT110, vagy VT220, vagy ANSI) terminál szabványt ma már a legtöbb Internet szolgáltató gép kezelni tudja, így erre érdemes beállítanunk a telnet programunkat. Egyes nagy IBM gépekkel viszont csak 3270-es terminálemulációval lehet kommunikálni. (A "rendesebb" szolgáltató gépek kiírják, hogy milyen terminálokat támogatnak, amikor felhívjuk őket.) A telnet programoknál a "?" vagy a "help" parancs beírásával, ill. az F1 gomb megnyomásával kérhetünk segítséget. A legfontosabb parancsok az egyszerűbb Unix és PC DOS telnet-ek esetében a következők: távoli gép felhívása: open vagy connect + gép.név a kapcsolat lebontása: close vagy quit vagy disconnect kapcsolat megszakítása: Ctrl/] vagy F10 vagy Alt/F10 felhasználói azonosítása: user + felhasználói azonosító begépelt karakter kijelzése: echo on vagy local echo a beérkező karakterek lemezre mentése: open log + file-név A legjobb, ha a telnet program indításakor rögtön megadjuk a felhívni kívánt gép nevét is. Például: tn gold.uni-miskolc.hu (Miskolci Egyetemi Inf. Rendszer) vagy telnet libra.bibl.u-szeged.hu (JATE online katalógus) Amikor a kapcsolat létrejön, a távoli gép kiír egy üdvözlő szöveget, majd kéri, hogy azonosítsuk magunkat. Ha van saját accountunk az illető gépen, akkor azt írhatjuk be (majd a saját jelszónkat), vagy használhatjuk a nyilvános azonosítók valamelyikét. (A legtöbb gép a felhívásakor kiírja, hogy milyen nyilvános accountok állnak rendelkezésre. A gold.uni-miskolc.hu esetében pl. a "gopher" vagy a "miko". A könyvtári katalógusoknál többnyire az "opac" vagy a "library" szó használható.) A további teendők ezután már a távoli gépen futó programtól függenek. Sokféle adatbáziskezelő szoftverrel lehet találkozni az Interneten, és mindegyiket másként kell használni. De szerencsére a legtöbbnél van valamilyen "help" vagy "info" funkció ill. parancs, ami elmagyarázza a rendszer kezelését. A telnet-tel felhívott gépekből általában a "logoff", a "logout", a "stop", vagy a "quit" paranccsal lehet kilépni. (Sok gép automatikusan kiléptet, ha néhány percig nem nyúlunk a billentyűzethez!) A telnet-tel hívható gépekről számos összeállítás található a hálózaton. A legfontosabb ezek közül a Hytelnet, ami a jelentősebb Internet adatbázisokat, könyvtári katalógusokat és faliújság rendszereket sorolja fel. Egy másik jó összeállítás Scott Yanoff "Special Internet Connections" című anyaga, mely a legérdekesebb telnet (és másfajta) szolgáltatásokat ismerteti. Ez is sokfelé megvan az Interneten, pl. az alt.internet.services Usenet hírcsoportban. Állományok átvitele (ftp) ......................... Az ftp (file-transfer protokol) az az alkalmazás, amivel az Interneten állományokat lehet átmásolni egyik gépről a másikra. Ez is igen komoly terhelést okoz a hálózaton és mivel a kezelése is nehézkes, ezért a szerepét egyre inkább átveszik a gopher és a WWW kliensek. De ma még elég nagy számban vannak olyan gépek, ahonnan csak ftp-vel lehet állományokat letölteni. Több ezer ftp file-archívum van a világon, ahonnan milliószámra tölthetők le programok, dokumentumok, képek stb. Ezek mind az ún. "public domain" kategóriába tartoznak: szabadon terjeszthetők és vagy ingyenesen, vagy valamennyi regisztrációs díj kifizetése után használhatók. Általában tömörítve vannak (PKZIP, ARJ, Unix compress, Linux gzip stb.), hogy kevesebb helyet foglaljanak és gyorsabban le lehessen tölteni őket. A nagyobb archívumokban témák szerint helyezik el őket különböző alkönyvtárakba és mindig van valamilyen index-file (00INDEX, vagy INDEX.TXT, vagy READ.ME stb.), amiből kiderül, hogy melyik állományban pontosan mi is van. Először tehát ezt érdemes letölteni. A telnet-hez hasonlóan több ftp programból lehet választani (ftp, ncftp, Minuet, WinFTP stb.), és különösen a grafikus ftp kliensek használhatók jól, mert egyszerre mutatják a távoli és a helyi gép lemezének tartalmát. Természetesen az ftp szoftvereknél is kérhetünk segítséget a "?" vagy "help" parancsokkal, vagy az F1 gombbal. A fontosabb ftp parancsok a következők: távoli gép felhívása: open vagy connect + gép.név a kapcsolat lebontása: close vagy quit vagy disconnect kapcsolat megszakítása: Ctrl/C felhasználói azonosítása: user + felhasználói azonosító file-lista kérése: dir vagy ls directory váltás: cd + directory-név visszalépés egy szinttel: cd .. vagy cdup bináris letöltés: bin vagy image vagy I egy file letöltése: get + file-név több file letöltése: mget + csonkolt file-név egy file felküldése: send vagy put + file-név az átvitel kijelzése: hash on A legegyszerűbb, ha a telnet-hez hasonlóan, az ftp program indítása után azonnal megadjuk a felhívni kívánt gép nevét. Például: ftp ftp.bme.hu vagy ftp ftp.jate.u-szeged.hu Amikor a távoli géppel felépült a kapcsolat, az első dolgunk itt is az, hogy azonosítsuk magunkat. Ha van saját accountunk az illető gépen, akkor használhatjuk az azonosítónkat és jelszavunkat, s ilyenkor a saját alkönyvtárunkból tudunk letölteni állományokat, vagy oda tudunk felküldeni dolgokat. A legtöbb ftp-t szolgáltató gépre azonban az "anonymous" (vagy az "ftp") nyilvános azonosítóval is be lehet lépni, de ilyenkor csak ahhoz a directory-hoz férünk hozzá, ahol a nyilvánosan terjeszthető állományokat helyezték el a rendszer üzemeltető (rendszerint egy "pub" nevű alkönyvtárban). Ilyenkor jelszónak (password) illik a saját e-mail postafiókunk címét megadni. Egyes gépekre anonymous-ként is feltölthetünk állományokat, rendszerint egy "incoming" nevű alkönyvtárba. Ilyen anonim ftp kapcsolatokat csak az adott szolgáltató gép csúcsidején kívül illik csinálni (nem is mindig engedik be az ftp használókat napközben a leterheltebb gépek). Nagyon fontos, hogy ha nem szöveges állományokat küldünk át a hálózaton, akkor egy "bin" paranccsal állítsuk be a bináris file-transzfer üzemmódot, mert különben a letöltött programok, képek, formázott dokumentumok, tömörített állományok stb. használhatatlanok lesznek! A legnagyobb anonim-ftp archívumokról vannak kereshető adatbázisok is. Ilyen például az archie, ami sok helyen megtalálható a világban. Ha van a gépünkön archie kliens, akkor egyszerűen az "archie" vagy az "archie -s file-név" paranccsal indíthatjuk el. Ha nincs, akkor telnet-tel felhívhatjuk valamelyik nyilvános archie adatbázist, pl. az archie.univie.ac.at vagy az archie.mcgill.ca címen. A bejelentkezéskor az "archie" azonosítót kell megadni, majd a "prog file-név" paranccsal tudunk keresni. Eredményként kapunk egy listát azokról a gépekről, amelyeken a keresett file megtalálható. Az archie-nál fejlettebb és könnyebben kezelhető keresőrendszerek is vannak gopher és WWW felületekkel (pl. Veronica, AltaVista, Lycos, Virtual Software Library). A legújabb és a legnépszerűbb ftp archívumokról többek között a comp.archives Usenet hírcsoporból értesülhetünk. Ajánlott olvasnivalók ..................... Az Internet alapszolgáltatásait szinte minden internetes könyvben ismertetni szokták. A "Nagy Internet kalauz mindenkinek" (NIIF, Bp. 1995.) elsősorban azért ajánlható közülük, mert ingyenesen is hozzáférhető a hálózaton, s a WWW változatban az ismertetett példák azonnal kipróbálhatók. Az elektronikus levelezéssel kapcsolatban érdemes még elolvasni Bob Rankin "Az Internet elérése e-mail segítségével" című írását, amely már magyar fordításban is elérhető. Kiderül belőle, hogy ha valakinek csak levelezési lehetősége van a hálózaton, akkor is hozzáfér gyakorlatilag az összes Internet szolgáltatáshoz - igaz kicsit nehézkesebb módon. A Usenetről - elsősorban a "társadalmi" hatásairól - Lee Hauser "A hasznos hálózat" c. cikkében olvashatunk, de a "Nagy Internet kalauz..." is két, részletes fejezetet szentel neki. Néhány telnettel és FTP-vel elérhető információforrás bemutatása olvasható a "Hálózati információforrások használata" c. könyben (NIIF, Bp. 1994.) Az e-mail, a telnet és az FTP használata közben betartandó "illemszabályokat" a "Beilleszkedés a hálózat virtuális világába" című füzetből lehet megismerni. Valamennyi dokumentum megtalálható a MEK-ben is. Navigációs eszközök ------------------- Ahogy az Internet nő (márpedig évente legalább megduplázódik minden szempontból), úgy egyre nehezebb eligazodni rajta. S ahogy egyre jobban kiszélesedik a felhasználói kör (2000-re egyesek 1 milliárd Internet felhasználót jósolnak), úgy egyre nehézkesebbnek tűnnek a "klasszikus" Internet eszközök: a telnet és az ftp, ill. ezek "metarendszerei": a Hytelnet és az archie. A kilencvenes évek elején két olyan új eszköz jelent meg, amelyek jelentősen megkönnyítették a hálózaton való navigációt és lerövídítették az Internet "megtanulásához" szükséges időt, s rövidesen megjelentek a hozzájuk kapcsolódó "metarendszerek", keresőrendszerek is. Gopher ...... A gopher (magyarul: "pocok") rendszer a Minnesotai Egyetem kabala állatáról kapta a nevét, mert ott kezdték el kifejleszteni 1991 elején. Eredetileg az egyetemi hálózaton található információforrások könnyebb elérésére tervezték, de mivel a programot nyilvánosan közzétették a hálózaton, rövidesen rendkívül népszerű lett az egész világon és kiváló eszköznek bizonyult a korábban ftp archívumokban és telnet-tel elérhető adatbázisokban, faliújság rendszerekben elhelyezett anyagokhoz való egyszerűbb hozzáféréshez. A gopher - sok Internet eszközhöz hasonlóan - kliens/szerver elven működik. A szolgáltató gép egy listát küld a hozzáférhető állományokról és directory-król, amit a felhasználó gépén futó kliens menük sorozataként jelenít meg. A hierarchikus menükben kalandozva a felhasználó előbb-utóbb eljut az őt érdeklő dokumentumhoz, programhoz, vagy adatbázishoz. Ami a legfontosabb: a menükben szereplő állományoknak nem kell ugyanazon a szerver gépen lenniük, olyan file-okra vagy directory-kra is hivatkozhatnak az egyes menüpontok, amelyek a világ másik végén, egy másik számítógépen vannak. A felhasználó észre sem veszi, hogy mikor megy át egyik gépről a másikra, nem kell hosszú Internet címeket megjegyezni és begépelni. A gopherrel kikeresett információ természetesen azután elmenthető, vagy egy könyvjelzővel (bookmark) megjelölhető a helye, vagy e-mail levélben is feladható egy postafiókba. A gopher alapvetően szöveges állományok kezelésére jó, de el lehet vele érni képeket, hangokat, szoftvereket, kereshető indexeket is. A legtöbb anonim ftp archívum gopheren keresztül is használható, ami jelentős könnyebbség, sőt telnet hívások is indíthatók a gopher menükből. 1992 augusztusában kidolgozták a gopher+ protokollt, ami jelentősen továbbfejlesztette az eredeti gopher szabványt és számos új lehetőséget vezetett be (pl. MIME formátumok támogatása, online kitölthető űrlapok). Nagyon sok gopher kliens közül választhatunk, többségük public domain szoftverként ingyenesen letölthető a hálózatról. Ráadásul az időközben megjelent WWW kliensek is képesek a gopher szerverekkel kommunikálni, igaz többségük nem támogatja a gopher+ szabvány minden lehetőségét (pl. nem kezelik az űrlapokat). Ha közvetlen Internet kapcsolatunk van vagy SLIP/PPP hozzáférésünk, akkor használhatjuk a PC-n futó karakteres vagy grafikus klienseket (Minuet, Hgopher, WinGopher, ill. Netscape, Mosaic stb.). Ha csak egy "shell account"-unk van, akkor meg kell elégednünk a Unix vagy VMS alatt futó egyszerűbb karakteres klienssel. Az előbbiek kezelése pillanatok alatt megtanulható és ha jól vannak beállítva, akkor szöveges állományok mellett a multimédia anyagokat is meg tudják mutatni. A Unix-os "curses kliens" esetében a "?" megnyomásával kérhetünk egy listát a kiadható parancsokról és a nem szöveges file-okat csak letölteni tudjuk, online megjeleníteni nem. (Ezt a kliens úgy tudjuk kipróbálni, ha telnet-tel felhívunk egy olyan gépet, ahol van nyilvános gopher kliens szolgáltatás. Pl. telnet gold.uni-miskolc.hu (login: gopher). Célszerű VT100-as emulációt használni!) Fontosabb parancsok a Unix gopher kliensnél: egy menüpont kiválasztása: Enter vagy jobbra nyíl visszalépés az előző menüre: u vagy balra nyíl lapozás a menüben: szóköz vagy < és > kilépés a kliensből: q és Enter letöltés megszakítása: Ctrl/C űrlap kitöltés megszakítása: Ctrl/G könyvjelző elhelyezése: a vagy A könyvjelzők előhívása: v az aktuális file elmentése: s + file-név az aktuális file letöltése (modemmel): D keresés az aktuális file-ban: / a file pontos helye és egyéb adatai: = A gopher menüknél az egyes tételek típusát is a "=" gombbal nézhetjük meg, de a legtöbb kliens valami jellel vagy ikonnal külön is jelzi ezt. (Nem minden kliens tud minden típust megjeleníteni, még ha a menüben fel is tünteti őket!) A Unix kliensnél például a következő jelölésekkel lehet találkozni: "sima" szövegfile . vagy (nincs) gopher menü (directory) / CSO "telefonkönyv" szerver BinHex kódolású Macintosh file DOS bináris file valamilyen bináris file kereshető index online kitölthető űrlap telnet kapcsolat IBM (3270 terminál) telnet kapcsolat <3270> valamilyen kép digitális hang <) digitális video HTML (WWW) formátumú hipertext A gopher "sikeréve" 1993 volt, rövid idő alatt több ezer szerver jelent meg az Interneten és ezek már több millió állományhoz biztosítanak hozzáférést. Azóta a multimédia és hipertext képességekkel rendelkező WWW egyre jobban megelőzi népszerűségben, de még mindig sok értékes gopher rendszerű információforrás van a hálózaton, és a gopher szerverek rendszerint kevésbé túlterheltek, mint a WWW vagy az ftp szolgáltatók. Mivel a gophernél többnyire csak rövid menüket kell átküldeni a hálózaton és utána lebomlik a két gép közötti kapcsolat, s a WWW-vel szemben itt nincsenek nagy méretű képek, ezért a gopher nagyon "kíméletesen" használja a kommunikációs vonalakat és csúcsidőszakban is viszonylag gyors navigálást tesz lehetővé az Interneten. Ráadásul a legújabb verziójú gopher szerverek tudnak WWW (HTML) dokumentumokat is szolgáltatni és oda-vissza megoldott az átjárás a WWW és a gopher között, vagyis néhány évig még biztosan egy jól használható eszköz lesz multimédiát nem igénylő szolgáltatásokhoz. World-Wide Web .............. A World-Wide Web, a "világméretű pókháló" ötlete nem sokkal a gopher megalkotása után született meg a genfi CERN kutatóintézetben, de csaknem két évig tartott, amíg igazán elterjedt és népszerűvé vált, s ma már az Internet leghíresebb és legnagyobb forgalmat okozó alkalmazása. A WWW is egy kliens/szerver elven működő rendszer, de a korábbi hálózati eszközöhöz képest lényeges különbség, hogy itt egy, az Internet szolgáltató gépein elosztott hatalmas hipertext rendszerről van szó, melyben egyre több multimédia elem is van. A felhasználó itt sem érzékeli, hogy böngészés közben az egyes dokumentumok éppen melyik szolgáltató gépről töltődnek le; a szövegbe ágyazott hivatkozások (links) mindig újabb és újabb információforrásokra mutatnak. A WWW népszerűségét igazából az növelte meg, hogy az utóbbi két évben viharos tempóban fejlesztették tovább a hipertext dokumentumok létrehozásához szükséges HTML nevű formátumnyelvet és ezzel együtt a WWW kliensek képességeit. A legújabb kliensek ma már a HTML anyagok mellett szinte valamennyi Internet alkalmazást (gopher, ftp, e-mail, Usenet news, stb.) magukba integrálják és szinte fölöslegessé teszik a régebbi eszközök használatát. Ugrásszerűen megnőtt a WWW szerverek száma is, ma már tízezres nagyságrendű, és néhányszor tízmillió dokumentum található rajtuk. A Web különösen alkalmas elektronikus újságok, intézményeket vagy személyeket bemutató ismertetők (homepage-ek), és reklámok terjesztésére. (Szerencsére a kliensekben a képek letöltése szükség esetén kikapcsolható, így nemcsak gyorsabb lesz a hálózaton való navigálás, hanem a reklámokat sem kell megnéznünk.) A WWW klienseknél is lehetséges az állományok elmentése (HTML dokumentumként vagy egyszerű ASCII szövegként), levélben való feladása, vagy kinyomtatása. Azonban az ékezetes betűk, a szövegbe beágyazott képek és hivatkozások, s a sok kis file-ból összerakott hipertext miatt az eredmény elég kiszámíthatatlan. És természetesen itt is lehet "könyvjelzőket" elhelyezni, így rövidesen mindenki összeállíthat egy gyűjteményt a kedvenc hálózati címeiből. A WWW esetében az egyes dokumentumok helyét ún. URL (Universal Resource Locator) címekkel szokás megadni, melynek az eleje jelzi az adott információforrás típusát: "http://" (WWW szerver), "gopher://" (gopher szerver), "ftp://" (ftp szerver) stb. A cím második része pedig a szolgáltató gép nevét és az információforrás elérési útvonalát jelenti. Például: http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage.html Az első igazán népszerű WWW kliens az NCSA (National Center for Supercomputing Applications) Mosaic nevű programja volt, ami Unix és Windows grafikus környezetre is elkészült, s viharos sebességgel töltötte le mindenki a hálózatról. A Mosaic első változatainak továbbfejlesztése és a programhibák kiküszöbölése azonban nem volt elég gyors (legalábbis az "Internet-időszámítás" szerint), ezért a felhasználók többsége azóta más Web-böngészőre tért át. A legnépszerűbb jelenleg a Netscape Navigator 2.0-ás verziója. (Csak az elmúlt hónapokban akadt igazi vetélytársa, a Microsoft Internet Explorer személyében, amit a Windows '95-höz adnak.) A Netscape 32 bites változata is működik Windows NT és Windows '95 alatt, de van Windows 3.x és Unix alatt futó verzió is belőle. Olyan tempóban fejlesztik tovább, hogy önmagában szabványteremtő szoftverré vált az Interneten; számos új HTML funkciót építettek bele, melyek csak a Netscape kliens használatával élvezhetők, így a WWW szolgáltatók többsége ennek a kliensnek a letöltésére bátorítja a felhasználóit. Még egy fontos WWW kliensről kell szót ejteni: a lynx különösen azoknak fontos, akiknek karakteres, shell-szintű vagy nem SLIP/PPP rendszerű modemes hozzáférésük van az Intenethez. Ezzel ugyan a Web lapokon található betűtípusok, színek, képek és egyéb multimédia elemek nem jeleníthetők meg, de nagyon gyors navigálást biztosít a WWW-n és jól kiegészíti a karakteres gopher klienseket. (Egyes gépeken nyilvános lynx szolgáltatást is nyújtanak olyanok számára, akik nem férnek hozzá más WWW klienshez. Pl. telnet silver.uni-miskolc.hu (login: lynx). Célszerű VT100-as emulációt használni!) A legfontosabb lynx parancsok a következők: segítségkérés: ? vagy h opciók beállítása: o válogatás a hipertext linkek között: lefelé és felfelé nyíl ugrás a kiválasztott dokumentumra: jobbra nyíl vagy Enter visszalépés az előző dokumentumra: balra nyíl közvetlen ugrás egy adott URL címre: g + URL visszaugrás a kezdőlapra: m lapozás előre: + vagy szóköz lapozás vissza: - letöltés megszakítása: Ctrl/G vagy z könyvjelző elhelyezése: a könyvjelzők előhívása: v eddig bejárt útvonal: Backspace vagy Delete aktuális oldal elmentése és nyomtatása: p üzenetküldés a WWW oldal készítőjének: c keresés az aktuális dokumentumban: / az aktuális file és link URL címe: = A WWW - pontosabban az állományok Interneten való továbbítására használt HTTP (Hypertext Transfer Protocol) szabvány és a multimédia dokumentumok leírására alkalmas HTML (Hypertext Markup Language) kódolás - egyre inkább az Internet közös "nyelvévé" válik; az utóbbi időben szinte minden újdonság ezek felhasználásával vagy hozzájuk kapcsolódva jelenik meg. A fejlesztések olyan gyorsak, hogy a felhasználóknak ajánlatos két-három havonta új verziójú kliens programokat és kiegészítő, megjelenítő szoftvereket letölteni és telepíteni a gépeikre, ha használni szeretnék az újfajta szolgáltatásokat. Internet indexelők .................. Ahogy az Internet alkalmazások egyre "barátságosabbá" váltak és megnövekedett a felhasználók és szolgáltatók száma, új nehézség jelentkezett: az ugrásszerűen megszaporodott információforrások között szinte lehetetlenné vált az eligazodás. Az első "meta" információforrás, amiben keresgélni lehetett az Interneten található állományok között, a már említett archie volt. Az archie-val azonban csak a file-ok nevére lehet rákeresni és csak a legfontosabb anonim ftp-archívumok gyűjteményeit indexeli le. A gopher elterjedésével megjelent a veronica, amely az ftp file-gyűjtemények mellett a gopher menükben található információkat is begyűjti és egy visszakereshető adatbázist készít belőlük. A veronica (és a hozzá hasonló, de csak egy adott gophert leindexelő jughead) esetében már az állományokat és alkönyvtárakat leíró menüpontok szövegében is kereshetünk, és lehetőség van több kulcsszó összekapcsolására (AND és OR műveletekkel), a keresőszavak csonkolására (a "*" karakterrel), a keresett file-ok típusának (-t opció) és a találatok maximális számának (-m opció) beállítására is. Egy-két éve még több tucat veronica szerver működött a világban, mostanra azonban a legtöbb aktualizálását, sőt üzemeltetését is leállították, és helyette WWW (HTTP) alapú Internet indexelőket állítottak fel. (A még megmaradt veronica szolgáltatások napközben többnyire reménytelenül túlterheltek.) A WWW rendszerű indexelők "szoftver-robotokat" használnak, melyek automatikusan, a hipertext linkeket követve "térképezik fel" az Internet szolgáltatásokat, felhívják a megtalált szervereket, letöltik az ott található állományok leírását vagy magukat a file-okat is, és egy több szempont szerint, WWW felületen keresztül lekérdezhető adatbázist készítenek belőlük. Számos ilyen keresőrendszert hoztak létre az elmúlt hónapokban az Interneten, nagy részük szerencsére nyilvános és ingyenes. Szinte mindegyik egy kicsit másként működik és - a veronica szerverekkel ellentétben - az Internet különböző részeit indexelik le, így célszerű több ilyen szolgáltatást is kipróbálni, ha keresünk valamit a hálózaton. Vannak, amelyek a WWW szerverek mellett az ftp vagy a gopher szolgáltásokat, vagy a newsgroup-ok anyagait is is feldolgozzák. Egyesek csak a náluk bejelentett szervereket indexelik, mások automatikusan derítik fel az új szervereket. Vannak olyanok, amelyekkel csak az állományok címében vagy leírásában lehet keresni, s olyanok is, amelyek a dokumentumok első bekezdéséből, vagy a leggyakrabban előforduló szavakból, vagy az összes szóból csinálnak teljesszövegű adatbázist. Néhány keresőrendszernél fizetni kell, vagy csak a találatok egy része nézhető meg ingyenesen, vagy el kell viselnünk a reklámokat is. Minden ilyen rendszernél kérhetünk részletes ismertetőt, segítséget, mintapéldákat, a keresés hatékonyságát növelő űrlapokat (advanced query). Ezeket érdemes áttanulmányozni és kipróbálni, mert sokat segítenek abban, hogy az Internet "szénakazalban" megtaláljuk a bennünket érdeklő "tűt". A vaktában való keresésnél sokszor célravezetőbb kihasználni azokat a tematikusan csoportosított link-gyűjteményeket, amelyek szintén megtalálhatók egyes keresőrendszerekben. Ilyen szolgáltatást kínál például az EINet Galaxy (http://galaxy.einet.net) és a Yahoo (http://www.yahoo.com). A teljesszövegű indexelők közül pedig a legnagyobb a Lycos (http:/lycos.cs.cmu.edu) és az Alta Vista (http:/altavista.digital.com). Utóbbi naponta 2-3 millió Web lapot és 13 ezer hírcsoportot gyűjt be és dolgoz fel, s már napi 4-5 millió keresőkérést teljesít. Az egyes keresőrendszerek egymásra is "mutogatnak", többségükről át lehet lépni másokra is, így ha valahol nem találunk meg valamit, akkor próbálkozhatunk máshol. S vannak olyan helyek, ahol minden keresőrendszert együtt tudunk elérni (pl. All-In-One Search Page (http://www.albany.net/~wcross/all1srch.html). Ajánlott olvasnivalók ..................... A gopherről érdemes elolvasni Rich Wiggins "A University of Minnesota Internet Gopher rendszere: a hálózati információforrások elérésének egyik eszköze" c. cikkét a MEK-ben. Az újdonságokról a comp.infosystems.gopher Usenet hírcsoportban tájékozódhatunk. A WWW hírei pedig a comp.infosystems.www newsgroupban olvashatók. A Webről számos írás jelent már meg a hazai számítástechnikai lapokban, és a MEK-ben is több dokumentumot találunk a témában (pl. Négyesi Pál: "Az Internet és annak hipermédia szolgáltatása: a World-Wide Web"). A Windows felhasználóknak ajánlható még a "A hálózat használata Windowsból" című NIIF füzet. Különleges szolgáltatások és eszközök ------------------------------------- Ez eddig ismertetett "mindennapos" Internet alkalmazások mellett van jó néhány már vagy még kevéssé ismert szolgáltatásfajta is a hálózaton. Vannak közöttük egyszerű segédprogramok: pl. ping (a kapcsolat működésének ellenőrzése két gép között), nslookup (egy internet gép címének vagy nevének lekérdezése), NFS mount (két gép file-rendszerének összekapcsolása), Xterm (Unix grafikus X terminál emulálása PC-n); hálózaton át játszható játékok: pl. MUD és MOO (többszereplős szerepjátékok), Chess és Go (sakk és go játékok), Doom (3D "lövöldözős" játék); és a felhasználók közötti kommunikációt segítő eszközök: pl. Sticky (üzeneteket tartalmazó cimkék "ragasztása" a másik felhasználó képernyőjére), Wanvas (közös "rajztábla", amire többen tudnak egyszerre rajzolni), PowWow ("konferenciaterem" max. 5 ember számára). Néhány ismertebb alkalmazást kicsit részletesebben is érdemes megemlíteni: Online "beszélgetés" (talk, irc, Internet Phone) ................................................ A talk program a legegyszerűbb eszköz az Internet gépeken két felhasználó valós idejű "beszélgetéséhez". A Unix gépeken a "talk felhasználó@gép.név" paranccsal hívhatunk fel valakit. (Sun gépeken az otalk vagy ntalk programot kell erre használni, és természetesen vannak talk kliensek Windowshoz is: pl. WinTalk.) Ha a "felhasználó" azonosító tulajdonosa éppen be van jelentkezve a "gép.név" nevű számítógépre, akkor a képernyőjén megjelenik egy üzenet, hogy ki akar "beszélni" vele, s ha ő is begépeli a talk parancsot a mi e-mail címünkkel, akkor a kapcsolat felépül és a két részre osztott képernyőn el lehet kezdeni az üzenetek beírását. (Hogy a partnerünk éppen "online" van-e, azt a finger paranccsal nézhetjük meg.) A talk kapcsolatot a Ctrl/C megnyomásával bonthatjuk le. Ha nem szeretnénk, hogy váratlan talk hívások miatt félbe kelljen szakítani amit éppen csinálunk, akkor a "mesg n" Unix paranccsal letilthatjuk a talk hívásokat. (A talk és a finger használata nem minden Internet gépen engedélyezett!) A másik ismert "beszélgetős" program az Interneten az irc. A talk-kal ellentétben itt tetszőleges számú felhasználó tud egymással kommunikálni egy szerveren keresztül. Kliens programok vannak Unixra (irc) és PC-re is (pl. WS IRC), néhány irc szerver pedig a legtöbb országban található. (A szolgáltatógépek gazdáinak egy része - a Usenethez hasonlóan - nem szereti az irc-t a rendszerén.) Az irc a CB-rádióhoz hasonlóan működik, itt is csatornák vannak, amire rá lehet "hangolódni" és a begépelt üzeneteink azonnal megjelennek az adott csatornán levő minden felhasználó képernyőjén. Egy csatornára a "/join #csatorna-név" paranccsal lehet rákapcsolódni (pl. /join #magyar). Az éppen üzemelő csatornák listája a "/list" utasítással kérhető (nagyon hosszú a lista!). A további irc parancsokról a "/help" beírásával kaphatunk segítséget. Valódi beszélgetést tesznek lehetővé az Internet Phone, a DigiPhone és más hasonló programok (nemrég a Microsoft is belekezdett egy ilyen rendszer fejlesztésébe). A digitalizálásra is alkalmas hangkártyával és mikrofonnal felszerelt gépek tulajdonosai ingyen vagy egy helyi telefonhívás áráért tudnak ezekkel a kliens programokkal távolsági telefonbeszélgetéseket bonyolítani az Interneten. A szükséges szoftverek is public-domain archívumokból tölthetők le, de némelyik rendszernél valamennyi regisztrációs díjat be kell fizetni a teljes értékű használathoz. A telefontársaságok természetesen nem örülnek ennek az alkalmazásnak és az USA-ban most megpróbálják betiltatni a "digitális telefont". Multimédia és 3D alkalmazások (RealAudio, VRML, Java) ..................................................... A gyors kommunikációs vonalak és gyors gépek terjedésével megjelentek az Interneten az igazi multimédia alkalmazások is (bár a TCP/IP technológiát eredetileg éppen nem a hang- és képátvitelre dolgozták ki; online "videokonferenciák" például sokkal hatékonyabban megvalósíthatók más protokollokkal). A megvalósítás nehézségei és a még gyenge minőség ellenére ma már van rádió-, sőt tévéadás is az Interneten és a fontosabb (kiber)világeseményeket újabban rendszeresen "közvetítik" a hálózaton. Ezek a "műsorok" a hazai vonalakon inkább csak éjszaka élvezhetők és természetesen megfelelő hardver is kell hozzájuk. A Progressive Networks RealAudio nevű megoldása azonban nálunk is működik és vannak is már itthon ezt használó szolgáltatások. A RealAudio egy olyan technológia, amivel letöltés közben játszhatók le a szerveren tárolt speciális formátumú hangállományok. A rendszer olyan tömörítést használ, amivel 2-3 kbit/s átviteli sebességnél is még érthető hangzást lehet elérni. Az optimális sebesség 8 kbit/s, amivel a telefonnál jobb, kb. a középhullámú rádióadásnak megfelelő minőséget lehet produkálni. A szükséges programok letölthetők a hálózatról és a Microsoft Explorer-be is rövidesen beépítik a RealAudio támogatást. Nemrég jelent meg az Internet Wave (I-Wave) rendszer, ami a RealAudio vetélytársa kíván lenni. A multimédia mellett terjed a "virtuális valóság" is az Interneten. 1995 elején fogadták el a VRML (Virtual Reality Modelling Language) 3D leíró nyelv első szabványát. Ezzel a HTML-hez hasonlóan lehet ASCII file-ok segítségével objektumokat leírni, de a HTML-lel ellentétben nem kétdimenziós, hanem térbeli "dokumentumok" hozhatók így létre. Az így definiált és hálózaton átvitt objektumok azután egy megfelelő kliens programmal megjeleníthetők (színnel, mintázattal, árnyékolással, tükröződésekkel stb.) és a felhasználó szabadon mozoghat az így előállított "világban". Az objektumok között a WWW-hez hasonlóan kapcsolatok (link-ek) építhetők ki, így a különböző Internet gépeken felépített "világok" összekapcsolhatók. A VRML objektumok HTML dokumentumokhoz is kapcsolhatók, szabad az átjárás a WWW és a VRML között. Ha megfelelően gyors gépünk van, akkor sokféle 3D klienst tölthetünk le hozzá. A legismertebb talán a WebSpace, ami eredetileg Silicon Graphics gépekre készült, de most már Sun Solaris, IBM AIX és Windows változata is van. A VRML alkalmazások lehetőségei beláthatatlanok: játékok, tudományos modellek, interaktív szimulációk, óriási virtuális terek hozhatók így létre. A legfrissebb sláger az Interneten a Java. Ez a C++ -hoz hasonló programozási nyelv "platform-független" szoftverek írását teszi lehetővé, vagyis a Java-ban írt programok bármilyen gépen működnek, amin van egy megfelelő "virtuális gépet" szimuláló kliens. A Sun által kifejlesztett nyelv akkor vált igazán híressé, amikor az Interneten is elkezdtek ilyen Java nyelvű "programkákat" (applets) terjeszteni és elkészültek az első, szabadon letölthető kliensek (pl. a Sun Hotjava és a Unix Netscape 2.0 verziója, melybe már beépítették a Java támogatást). A Java azért jelentős az Internet szempontjából, mert segítségével a korábban viszonylag statikus és előre megtervezett HTML és VRML anyagok "életre kelthetők", a legkülönbözőbb mozgó vagy valamilyen feladatot végző alkalmazások építhetők beléjük, melyek a felhasználó gépére letöltődve azonnal lefordítódnak és elindulnak. A Java lehetővé teszi, hogy olyan állományformátumok is megjeleníthetők legyenek a felhasználónál, amelyeknek a kezelésére az illető kliense nincs felkészítve, hiszen a "lejátszó" (viewer) program szükség esetén a hálózatról automatikusan letöltődik. A Java készítői igyekeznek maximálisan biztonságossá tenni ezt a technológiát és ha tényleg sikerül megoldani, hogy a Java programkákat ne lehessen vírusok terjesztésére felhasználni, akkor ebben az irányban is beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg. Nemcsak az Internet szolgáltatások lesznek sokkal színesebbek és érdekesebbek, hanem alapvetően megváltozhat az egész szoftverfejlesztő és -terjesztő ipar, hiszen elegendő lesz egyetlen "virtuális gépet" szimuláló programot telepíteni a gépünkre, és az összes alkalmazás összeválogatható lesz az Interneten elérhető hatalmas applet-archívumokból, s csak azokért a programkákért kell a szerzőiknek fizetnünk az Internet "digitális pénzével" (DigiCash), amire valóban szükségünk van. Ajánlott olvasnivalók ..................... A talk és az irc program használatáról részletes ismertető olvasható a "Nagy Internet kalauz"-ban. Az első komolyabb magyar nyelvű Java cikk (Kiss István: A Jáva programozási nyelv) az Infopen februári számában jelent meg és megtalálható a MEK-ben is. A többi új hálózati technológiáról inkább csak hírek olvashatók még magyarul a hagyományos és elektronikus számítógépes újságokban és hírlevelekben: pl. Edupage (http://www.hungary.com/edupage/magyarul/), Internetto (http://www.idg.hu/internetto/), Infopen (http://www.eunet.hu/infopen). Ezek az online lapok egyébként is kiváló (és ingyenes) információforrást jelentenek az Internet gyorsan változó világában való eligazodásban és az eseményekkel való lépéstartásban. - [] -