Szegedy-Maszák Zoltán

D i g i t á l i s  m é d i u m o k  

a z  I n t e r m é d i a  

T a n s z é k e n

- cikkhez kapcsolódó képanyag -

Az a nemzetközi tendencia, mely a médiaművészetre koncentráló fesztiválok után végre a "hagyományos" képzőművészeti infrastruktúrában is helyet biztosít a számítógépes installációknak, hálózati műveknek, Magyarországon – úgy tunik – még várat magára. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy az elmúlt tíz év gazdag kínálatából néhány szemelvényt kiragadva bemutassam az Intermédia Tanszéken folyó számítógépes munkát, illetve annak eredményeit¹, arra buzdítva az olvasót, hogy a hálózaton is elérhető műveket, dokumentációkat² megtekintve fedezze fel a kortárs magyar médiaművészet e meglehetősen alulreprezentált területét.

Az Intermédia Tanszék megalakulásakor, 1990-tol 1992-ig, – amikor a Zentrum für Medien Kunst meghívására Karlsruhébe költözött – Waliczky Tamás indította el a tanszéki számítógépes oktatást, Magyarországon elsőként megvalósítva a számítógépes művészet, a digitális médiumok egyetemi szintű oktatását. Waliczky Tamás után jómagam vettem át a számítógépes kurzusok irányítását, az oktatásban azonban mindvégig kiemelkedően fontos szerepet játszottak a tanszékre meghívott vendégtanárok, az általuk tartott foglalkozások eredményességéről számos kiemelkedő hallgatói munka tanúskodik. 1993/94-ben Nyírő András, majd 1994/95-ben George Legrady vezetésével sajátíthatták el hallgatóink az interaktív multimédia CD készítésének alapjait, mely 1994-től Györe-Szűcs Sándor vezetésével már az állandó oktatás részévé is vált. E kurzusoknak köszönhető, hogy olyan magas színvonalú művek készítésére voltak képesek hallgatóink, mint amilyen Kapitány András Erdély Miklós munkáit bemutató diplomamunkája³, illetve a Nagy Róbert által készített Telefónia című, a telefon feltalálásának történetét-körülményeit és magyarországi őstörténetét bemutató CD-ROM-ja⁴.

A Waliczky Tamás által tartott, s az azok folytatásaként az állandó oktatásba épült intenzív, két- illetve háromdimenziós animációt, digitális képalkotást, modellezést tárgyaló kurzusok⁵ mellett a web megszületésével szinkronban, 1993-ban kezdődött meg a hálózati művészetre koncentráló oktatás, mely a médium és a technológia fejlődésével összhangban az évek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A nemzetközi kapcsolatok mellett az interaktív, illetve a hálózati médiumokkal kapcsolatos naprakész elméleti tájékozódást segítette az 1994/95/96-ban a Média Research Alapítvánnyal közösen szervezett Metafórum konferenciasorozat⁶, melyen olyan, mára világhíressé vált külföldi alkotók és teoretikusok vettek részt, akiknek neve összeforrt az új digitális médiumok történetével. 1997-tol az állandó oktatás részeként Fernezelyi Márton vezetésével folyik a programozással, kísérleti hálózati alkalmazásokkal foglalkozó munka, s Légrády Miklós 1997/98-ban tartott Javascript-kurzusának köszönhetően is számos kiemelkedő színvonalú weboldalt készítettek hallgatóink.

Az első internetes kurzust Tölgyesi Jánossal és az ELTE Pszichológia Tanszékével közösen 1993-94-ben szerveztük, azaz néhány héttel az elso web-böngésző, a MOSAIC megszületése után⁷. A médium megjelenésének pillanatában szervezett program a hallgatóknak egyedülálló lehetőséget, az oktatók számára pedig megoldhatatlannak tűnő feladatot jelentett: komoly erőfeszítést kívánt a web nyelvezetét leíró dokumentációkban csupán néhány sorral előbbre járva egyszerre megtanulni és átadni a HTML nyelv alapjait.

A pszichológia szakos hallgatókkal közösen megalakított „Nootropic Web-Group”weboldalain⁸ A. Ádám József, Kiss Éva Emese, Seres Szilvia és Tálosi Gábor olyan struktúrát hoztak létre, mely a hypermédia szellemes kritikájaként is felfogható: mindannyian készítettek egy-egy, a saját munkáik bemutatásán alapuló logikus lineáris weboldal-szekvenciát, melyet aztán olyan keresztreferenciákkal láttak el, melyek segítségével a munkákat nem ismerő látogatót egymás oldalaira vezették. Az egyes weboldal-szekvenciák hasonló vizuális megjelenése miatt a gyanútlan látogató az egyik szerző munkáját nézegetve egy másik műbe csöppenve nem vette észre a művek különállóságát, ideális esetben az útvesztőben keringve a három alkotó munkáját egyetlen egésznek tekintette. Az átlátható koncepciókon alapuló különálló művek összekeveredésével egy bonyolult, érthetetlen és zűrzavaros konglomerátum jelent meg a néző számára, amely a „minden mindennel összefügg” okoskodáson alapuló multimédia-giccset keverte ki az egyébként tiszta forrásokból származó komponensek összemosásával.

A hálózati művészet hoskorának alkotásaival összhangban egészen 1997/98-ig jellemző maradt a hallgatók által készített web-művekre a digitális médiumok, a hypertext rendszerével kapcsolatos primer tapasztalatok alapján megfogalmazott kritikus hozzáállás, mely jól nyomon követhető többek között az 1996-os Internetgalaxis⁹ webművészeti gyűjteményébe készült műveken. Németh Hajnal Tízparancsolat című oldalán a parancsolatok szövegének egyesekbol és nullákból álló digitális (bináris) kódját publikálta, míg Erdei Gábor egyetlen nagyméretű fehér képfelület egyes pontjait érzékenyítve egy „webcsapdát” készített: a gyanútlan (feltehetőleg átviteli hibára gyanakvó) látogató egy üres képfelületet keretezo kék vonal révén értesült arról, hogy a felület hypertext-referenciákat tartalmaz. A felületet letapogatva felfedezhette az egyes linkek helyét, ezekre kattintva azonban néhány másodpercre felvillant előtte egy szöveg részlete, majd újra visszatért a fehér üresség, egyre mélyebbre rántva a nézot a webcsapdába. A játékot megelégelő látogató a böngésző "BACK" gombjára kattintva csupán az előző nagy fehérséghez juthatott vissza, ahonnan a következő kattintás ismét az örvény mélyebb régióiba ragadta.

Az 1997-es Internetgalaxisra készült el Kirkovits Andrea Tanuljon meg olvasni/Tanuljon meg írni/Tanuljon meg beszélni című installációja. A kiállító teremben elhelyezett érintés érzékeny tábla (tablet), mikrofon és monitorok a számítógéppel való kommunikáció gyakorlatát igyekeztek megtanítani a látogatónak: a „Tanuljon meg olvasni/írni” szekcióban a képernyőn az általános iskolai betűrajz könyvnek megfelelő kézírással leírt szavakat kellett lemásolni, míg a „tanuljon meg beszélni” esetében a monitoron megjelenő szöveget kellett felolvasni. A számítógép-oktató azonban mindig talált valami kivetnivalót a néző próbálkozásaiban, melyek értelemszerűen sohasem pontosan reprodukálták az ismételnivalót, így a végtelenségig gyakoroltatta vele a tökéletes írást/beszédet megcélzó, nyilvánvalóan képtelen kísérleteket. A digitális tanító néni természetesen hamisítvány volt: bármit írt/válaszolt a néző, a számítógép azt válaszolta, hogy a válasz rossz, próbálkozzon a nebuló még egyszer.

Tálosi Gábor – aki több videófilmjében foglalkozott az információ hitelességének kérdésével, illetve a hihetőség attribútumaival – a web médiumában olyan területre lelt, ahol az információ verifikálhatóságának kérdése élesen felmerül, így több hálózati művet alkotott, melyek álinformációkat közöltek hitelesnek tűnő formában. 1997-es munkája egy olyan – grafikus megjelenésében a pénzkiadó automaták monitorképét idéző – weboldal volt, mely egy rejtélyes anyagi haszonnal kecsegtető szolgáltatás reklámozásán túl annak használatba vételéhez sok, egyre kellemetlenebb, agresszívebb kérdést tett fel a látogatónak. Az első, névre, e-mail címre vonatkozó kérdések még maguktól értetődőek voltak, amikor azonban a program a felhasználó nyugdíjas hozzátartozóinak számáról érdeklődött, a tapasztaltabb szörfölok már gyanakodni kezdtek. Egy ponton azután a „szolgáltató” nem kérdezett többé, csupán néhány „OK” gombbal ellátott ablakon keresztül tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy a kívánt szolgáltatást megrendelte, s bankszámlájáról a cég már le is emelte az ennek fedezetéül szolgáló összeget.¹⁰

A technológia fejlodésével az ötletszerű, viszonylag egyszerű felépítésű munkáktól bonyolult képi megjelenést, összetett interakciós rendszert alkalmazó oldalak felé mozdultak a hallgatók által készített webművek. Szabó Eszter Ágnes munkája interaktív animációk, egérmozgásra változó állóképek sorozataival provokálja ki a néző interakcióját (Look in the Mirror and Find the Way). A befogadóval való kapcsolatteremtést, s a kommunikációban a szerző önmagát kiszolgáltató magatartásával foglalkoznak Kirkovits Andrea és Nyitrai Orsolya 1998-as művei. Kirkovits oldalain¹¹ a fejét kapkodó látogató a párhuzamosan megjelenő információk dinamikus rengetegében nem kevés kézügyességgel képes csak elcsípni a folyamatosan futó szövegben található érzékenyített pontokat, melyek általában finom humorral kiválasztott – és ismét „nehezen befolyásolható” – történéseket indítanak el. Kirkovits Milyennek akarsz látni engem kezdőképét magától értetődőnek tűnik Nyitrai Orsolya munkájához¹² kötni, mely egy használtruha-bazár keretei között az alkotót próbababává degradálja. Az oldal megunt ruhák (az értelmezés talajára merészkedve: személyiségek) kicserélését, újrahasznosítását célozza. A ruhák válogatásakor maga az alkotó használható „megjelenítő eszközként”: Nyitrai Orsolya öltöztető babaként mutatja be a ruhadarabokat.

Lendvai Ádám politikus összerakó-játéka 1998-ban feltehetőleg az egyik legismertebb weblap volt Magyarországon. Az oldal – melyen felszabdalt protokollfényképekbol a látogató összeállíthatta a számára szimpatikus politikus arcát – számos on-line hírközlő médium címlapján megjelent. Interpictures című újabb munkája¹³ egy olyan, hálózaton publikált animációs film, melynek egy-egy kockáját a látogató birtokba veheti. A kiválasztott kép kikerül az eredeti animáció folyamból, és csupán tulajdonosa számára lesz megtekinthető: a film a kockáit birtokba vevő látogatók szaporodásával egyre fogy, s végül eltűnik.

Az Intermédia Tanszék idén júliusban Kölnben, a szintén tízéves ottani médiaiskola meghívására bemutatót szervezett. A Gróf Ferenc, Surányi Miklós, Szövényi Anikó, Vécsei Júlia és Zics Brigitta műveibol álló kiállítás weboldalán¹⁴ a művek dokumentációja mellett hálózati művek is találhatók.

Vécsei Júlia számos webprojekt mellett az évek során több, VRML technológián alapuló, a virtuális valóság nyújtotta három dimenziós hangélményt és interaktivitást hasznosító művet alkotott. Első ilyen tárgyú munkája az 1998-as Alapzaj szimpoziónra készített mű. A virtuális térbe csöppenve a néző egy rossz felbontású televízió-monoszkóppal találja szemben magát, melyből azonosíthatatlan zaj árad. A monoszkóp felületén tizenegynéhány hang van „elhelyezve”, helyüket kis átlátszó gömbök jelzik. Az egyes hangok mindaddig szólnak, amíg a néző látóterében vannak: közelebb menve az egyes hangok felerősödnek, viszont azok, amelyek kikerülnek látókörünkbol, elhallgatnak. A monoszkóp közvetlen közelében körülnézve pásztázó tekintetünk sorra ki-bekapcsolja az egyes zörejeket, melyek a tőlünk mért távolságuk függvényében változó intenzitással szólalnak meg. A kölni bemutatón szereplő Virtuális Vibrográf e hangszerként működő virtuális tér továbbgondolása: itt a néző nem mozoghat, helyette a körülötte elhelyezkedő hangforrásokat mozgathatja. A három koordinátatengelyhez illeszkedő gyűrűk felületén elhelyezett hangforrás-sorozatok egymástól függetlenül forgathatók a közös középpont körül. Az ismétlődő, rövid hangfoszlányok a nézőtől mért távolságuk függvényében különböző hangerővel szólnak, így gyakorlatilag végtelen számú, meglepően változatos hanghatás keverhető ki a tér-hangszeren.

Zics Brigitta szintén zavarba ejtően sok, impozánsan bonyolult számítógépes művet készített az elmúlt évek során. A kölni kiállításon is bemutatott Eye-balloon című mű a szokásos multimédiával színesített, végső soron azonban igen egyszerű, keresztreferencia-rugókra járó hypermédia kiterjesztését célozta meg. Odilon Redon híres szemgolyó-ballonjában utazva egy igen összetett információhalmazt mellérendelő szerkezetben tartalmazó virtuális térben navigálhat a néző. A Redon számára inspirációul szolgáló – s a grafikák motívumait felismerhetően tartalmazó – műveket az azok alapján elkészült Redon-grafikákkal, s az azok készítésének apropójául szolgáló Poe-versek részleteivel együtt mutatja be az interaktív, három dimenziós tér. E három információs réteg a hagyományos kétdimenziós felületen megjelenő keresztreferenciarendszer használatával csupán igen egyszerű és hierarchikus szerkezetben volna összefuzhető, így a virtuális valóság használata nem csupán alkotói szeszély, hanem kézenfekvő megoldás az összefüggések megjelenítésére. Zics természetesen ennél tovább megy, hiszen a JavaScript segítségével dinamikusabbá tett VRML nyújtotta minden lehetőséget kihasznál az audiovizuális környezet megteremtésére, s ezt olyan finom érzékkel teszi, hogy az állóképek formájában bemutathatatlan munka reprodukciói is komoly esztétikai értékeket hordoznak.

Szövényi Anikó jónéhány éve a hálózatot tekinti művei elsődleges médiumának. Zavarba ejtően összetett és kiemelkedő színvonalú weboldala² mellett a Dog'n Beer webzine webtervezője is, legújabb munkája, a Reality Retouch Solutions pedig a digitális és a fizikai világ megfeleltetésével foglalkozik. Az interneten bemutatkozó cég mindennapi élethelyzeteket, problémákat megoldva arra vállalkozik, hogy a valóságot a számítógépprogramok funkcióihoz (UNDO, DELETE stb.) hasonlóan retusálja.

Surányi Miklós Szövegező című filmje egy félig-meddig digitális rendszerű videókamera gyorsított lejátszása során létrejövő kép szétesését használja ki. A videóra digitális feliratozás útján rákerült néhány betű véletlenszerű szöveggé áll össze az eredetileg időben néhány másodperc távolságra felvett, a gyorslejátszás útján mégis egymásra kerülő képcsíkok „hordozófelületén”.

Gróf Ferenc animációi a digitális raszter leplezése helyett éppen azt használják központi motívumként. A magabiztosan dinamikus montázsszerkezettel felvértezett film olyan animáció-kísérletek összefűzéséből építkezik, melyen nem nehéz észrevenni Waliczky Tamás filmjeinek hatását.

Szintén Gróf Ferenc neve alatt található a kölni bemutató anyagában a Till Attilával közösen készített Vákuum TV website¹-ra mutató link, mely a „szórakoztató tudományos színház” bemutatkozó anyaga. Az idei nyáron a műjégpálya területén bemutatott előadások önmagukban is komoly kvalitással rendelkező animációkra, videófilmekre épülnek, a website-on megtalálható háttéranyag pedig elmélyült kutatás eredményeiről tanúskodik: az első, a közelmúltban tartott előadás örökzöld témái a virtuális élőlények, cyborgok voltak, a bemutatkozó weboldalon részletes történeti összefoglaló található a robotika történetéről.

Ahogy Surányi és Gróf videófilmjei felfoghatók a digitális mozgóképalkotás/manipuláció médium-analízisének, a Vákuum-TV rendezvényei és weboldalai pedig a médiatörténet fejezeteit helyezik érdeklődésük középpontjába, úgy gyakori a média-archeológiával kapcsolatos érdeklődés az Intermédia Tanszék hallgatói körében. A legfrissebb diplomamunkák közül a számítógépes vonatkozásúakat kiemelve említhetők Bölcskey Miklós és Zámori Eszter munkái.

Bölcskey 1998-ban készítette el a lencse nélküli fényképezéssel kapcsolatos kísérleteit magyarázó elso weboldalát. A fotópapírból hajtogatott, kocka formájú camera obscurák alkotta kép az expozíció után magát a képalkotó gépet kiterítve hívható elő, különös, szétdarabolt látványt eredményezve. Az eljárást magyarázó weboldalon az egérmozgásnak megfelelően „hajtogatódik” az előhívott kép, a kiterített, sík változat, és a kocka alakban összerendezett közötti fázisokkal ábrázolva a leképezés geometriáját. Bölcskey idén bemutatott diplomamunkája a fényhangos celluloidfilm „számítógépes szimulációja”. A kép és hangcsík egy, a monitorra applikált vetítő-, és egy az „igazi” mozigépekben használt fényre érzékeny hangosító szerkezettel felszerelt digitális vetítőgéppel élvezhető.

Zámori Eszter eredetileg számítógépes installáció formájára tervezett műve, végül megjelenésében minden digitális eszközt mellőzve, csupán egy mozgásérzékelőből és két diavetítőből áll. A két diavetítő által vetített képek a századfordulós fényképészműtermek családi fotó kliséit idéző, barnás színezetű, monokróm képek. A klasszikus műtermi beállításokat, hátteret szimuláló képeket a mozgásérzékelő jelére gyors egymásutánban villantják fel a vetítők, s csak a mozgás megszüntével állapodnak meg egy-egy felvételnél. Az analóg eszközök pontatlanságának köszönhetően az installáció terébe lépő látogató képtelen egy előre kiválasztott képnél megállítani a folyamatot, a mű éppen a kaotikus diavetítő-kattogás és a rövid időre felvillanó statikus, klasszicizáló képek kontrasztjával éri el hatását.

¹ A tanszéken folyó számítógépes munkáról részletesebben az 1999-es Intermédia katalógusban (ISBN: 963 03 9376 X) olvasható ismertető.

² Az Intermédia Tanszék hivatalos weboldala a http://www.intermedia.c3.hu/ címen érhető el, ahol a hallgatói munkák zöme – beleértve az itt említetteket is – megtalálható. Hálózati művészettel kapcsolatos források találhatók a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ (http://www.c3.hu/collection/), az Artpool (http://www.artpool.hu/) és a Sztaki (http://www.sztaki.hu/providers/ „Individuals” címszó alatt) oldalain.

³ A CD-ROM-ot bemutató weboldal a http://www.c3.hu/collection/em/ címen található.

⁴ A CD-ROM változatot megelőzően az 1998-as Internet.galaxis rendezvényre elkészült weboldal címe: http://www.c3.hu/intermedia/telefon/

⁵ Az animációval, három dimenziós modellezéssel kapcsolatos kurzusok eredményei nyomonkövethetők többek közt Kapitány András műveiben, melyekről a http://www.c3.hu/events/98/kapitany/ címen található összefoglaló.

⁶ http://www.mrf.hu/metaforum.html

⁷ Bár a World Wide Web protokollját már 1992-ben bejelentette a CERN, az első személyi számítógépeken is futó böngészőprogram, a MOSAIC csupán 1993-ban, hetekkel a kurzust megelőzően jelent meg.

⁸ http://kvtr.elte.hu/csoport.html

⁹ Az 1996/97/98-as Internet.galaxis rendezvények alkalmával hallgatóinknak lehetősége nyílt műegyetemista hallgatókkal közösen dolgozni, s a munka eredményeit bemutatni. A három rendezvényre készült oldalak gyűjteménye megtalálható a http://www.c3.hu/InterMedia/ig/ címen, így az egyes művek címét külön nem jelzem.

¹⁰ A hálózat, és a böngészőprogramok dinamikus fejlődése során gyakran előfordult, hogy a programok új változataiból bizonyos funkciók kimaradnak, illetve újabbak veszik át a szerepüket. Számos webmű így a ma használatos programok egy részével már nem tekinthető meg, ilyen Tálosi Gábor munkája is, mely a Netscape böngésző programozhatóságára épült.

¹¹ http://www.intermedia.c3.hu/~kian/

¹² http://www.c3.hu/~nyorsi/

¹³ http://www.interpicture.intermedia.c3.hu/

¹⁴ http://www.intermedia.c3.hu/koln/

¹⁵ Szövényi Anikó weboldalairól részletesebben olvasható az Exindex című hálózati folyóiratban: http://exindex.c3.hu/

¹⁶ http://vakuumtv.c3.hu/