2016-ban kényszerűségből kezdtem el "rajzolni" egy füzetbe. Rajzolásom egyenes vonalak húzogatásából, leginkább megszerkesztett alakzatok létrehozásából állt. Amivel próbálkoztam: egyenesekkel térábrázolás, görbének látszó alakzatok, vonalak létrehozása. A folyamat közben sok kérdés merült fel bennem: le lehet-e írni minden élőt és élettelent egyenletekkel, vektorokkal, matematika alkalmazásával?; leírható-e a semmi egyenlettel?, mi az egyenes (fogalom, funkció)?, valójában mi a vízszintes és függőleges?, a függőlegességünk (és vízszintességünk), továbbá a függőség mit jelent emberi mivoltunkban?, mitől statikus vagy dinamikus a papírfelületen (sík felületen) ábrázolt egyenes?, létezik-e mozdulatlanság?, hogy alkotunk formát?, mi a forma?, merre van az arra? Szögek, irányok, vektor, nyíl, választás, lehetőség, láthatóvá tétel, emberi értelem időbeliség fixációja, jövő, múlt, élet vs létezés.
Egy jó barátomnak beszéltem ezekről a kérdésekről és ő ajánlotta nekem Paul Klee Pedagógiai Vázlatkönyv című művét. A könyvben Paul Klee is többek között hasonló témával foglalkozik, utal emberi voltunk földi kötöttségére; statikus evilági létünk és a számunkra elérhetetlen kozmikus mozgás témáját például a nyílról való értekezésében is kifejti.
A könyvet 2016-ban nem olvastam el, a tavalyi évben vettem kezembe. A 2016-ban elkezdődött kapcsolatom az egyenessel oda futott ki, hogy 2017-ben térbeli alakzatokat hoztam létre kifeszített fekete damilból. Majd ez a téma hosszú pihenőre tért, ahogy én is másfelé vettem az utam.
Idén visszatérve az egyetemre újból felvettem a látszólag egyenesről szóló témát s mint említettem, elolvastam a Pedagógiai Vázlatkönyvet. A vázlatkönyvben szó esik az ingáról, függőségről, függőónról is. Az inga alapvetően felfüggesztett egyenes végére rögzített súly (tömeg). Nem tudom visszaidézni a pillanatot, amikor elhatároztam, hogy ingarendszerrel szeretnék foglalkozni, azok közül is egy harmonográfnak nevezett rajzeszközzel. Először 2017-ben hallottam a szerkezetről miután az egyenesek rajzolásával létrehozott ábráimat bemutattam, majd 2019. szeptemberében egy kiállításon láttam is egy harmonográfot. A gondolatokat végre a tettek követték és létrehoztam első harmonográfomat.
A harmonográf egy ingák mozgásba hozásával működő mechanikus rajzoló szerkezet. Több fajtája létezik, én a 3 ingás változatot alkottam meg (rotary pendulum).
Ennél a változatnál két körkörös mozgás kapcsolódik össze. A három közül kettő inga a csuklóízülethez hasonló mozgást végez, a harmadik inga körkörös mozgást engedélyező csapágy felfüggesztéssel képes 360 fokos mozdulatot tenni, ez a központi inga. Miközben a két oldalsó inga együttes mozgása képez egy körmozgást, addig ez önmagában is képes körmozgást végezni: így adódik össze a három inga mozgása két körmozgássá a papíron. Tehát 2 rezgés kölcsönhatása képződik le. A három ingás harmonográf esetében a központi inga az, amelynek a tetején a papírt tartó felület rögzítve van. A két oldalsó inga pedig együttesen tartja a karokat, amelyek végéhez toll rögzül. A központi ingán feljebb és feljebb rögzítve a súlyt (tömeget) rövidíthetjük az inga hosszát, ami azt jelenti, hogy rezgési frekvenciája nő. A harmonográf tehát a két rezgőmozgást egyesíti és analóg módon képezi le azokat a papírfelületen, egy „harmónia-rajzot” eredményezve.
Ingák, toll, papír, lendület,nyugalmi állapot: engem így ez a jelenség egyszerűen szólva a hatalmába kerített. A vonalak képződése közben egy másik dimenzióba kerülök.
A jelenlegi szerkezet prototípus; egy stabilabb, hordozható harmonográf megtervezése és megalkotása a cél, valamint a további vizsgálódás.