A szigorlati dolgozatomban a modernitás óta perifériára került ritualitás hiányából fakadó vagy arra válaszul fellépő képzőművészeti tendenciákat vizsgáltam. Az érdekelt, hogy a — sokszor nem is tudatosított — rítuséhség miként befolyásolhatja az alkotói attitűdöt és az alkotásokat. Az elsőre egymástól teljesen különbözőnek tűnő műfajok és irányok — történelmi újrajátszások, csatarekonstrukciók, fesztiválok, performanszok, historizáló filmek vagy színházi előadások, szimbólumteremtő, ezoterikus művészetek — egy tőről fakadásának lehetőségét igyekeztem megvizsgálni képzőművészeti példák elemzésén keresztül.